Miért ennyi az annyi?

A napokban láttam egy régi kabaréjelenetet, melynek ez a címe: Mi kerül ezen a fotelon 7200 forintba? A pontos választ a jelenet végén sem tudjuk meg.

A férj (Márkus László) hajnali fél háromkor némán-bambán áll az új fotel előtt, de hiába nézi, nem jön rá, hogy "mi került ezen a fotelon 7200 forintba". Aztán úgy dönt, hogy utánajár a dolognak. A fotelt szétveri, a szöveteket, szivacsot letépi és felesége segítségével megpróbálja felbecsülni a fotel árát. De hiába... Az összeadás végén még mindig maradt közel 2330 tisztázandó forint.

A zsoltáríró ezt kérdezi: "Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?" (Zsolt 8,5). És valóban, micsoda? Miért vagyunk mi olyan fontosak, hogy a nagy Isten lehajol hozzánk, hogy figyel imáinkra, dicséretünkre, apró-cseprő ügyeinkre? Miért öltött testet az Isten Fia és miért áldozta fel magát értünk? Mi került bennünk ilyen sokba?

A fotelhez hasonlóan persze magunkat is darabokra szedhetjük és rájöhetünk, hogy azért van bennünk ilyen-olyan érték. Valamennyit ér a tudásunk, a képességeink, a múltunk, a tapasztalataink, az érzéseink, a családunk, a házasságunk... De ha mindezt összeadjuk, még mindig megmarad a nagy kérdőjel, mert mi is találni fogunk legalább 2330 forintot, mellyel nem lehet elszámolni. A kutatás vége nem lehet más mint az, hogy ez a fotel nem ért meg 7200 forintot, de én sem értem annyit, hogy valaki - ráadásul az Isten Fia - életét adja értem. És mégis megtörtént! Ez a kegyelem.

"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez" (Ef 2,8)