Legyen Ön is milliomos?

Vajon az Isten áldása mérhető forintban? Sokak szerint igen. Szerintem is, habár... - és itt érkezik el az a pont, ahol a vélemények nagyon el tudnak térni egymástól. 

Egy igehirdetőt egyszer arról hallottam beszélni, hogy ha Isten akaratának megfelelően élünk, akkor gazdag emberekké fogunk válni. Mondandója alátámasztására több bibliai szakaszt is felolvasott. Íme az egyik "Az elsőnek neve Pison, ez az, amely megkerüli Havilah egész földét, ahol az arany terem." (1Móz 2,11) Így folytatta: "már az első emberpárt is olyan földre helyezte Isten, ahol arany, ahol gazdagság volt. Isten téged is meg akar gazdagítani..." Tényleg ezt akarja Isten? Tényleg gazdag emberekké akar tenni bennünket? De van itt még valami: nem lehet, hogy már meggazdagodtunk, csak még nem vettük észre?

Az ember általában a külsőségek alapján állapítja meg, hogy valaki gazdag-e vagy sem. Ez is hozzájárult Dávid király töprengéséhez, aki az egész világ számára szerette volna bebizonyítani, hogy az ő Istene hatalmas és gazdag Isten, de úgy érezte, hogy bizonyítási eljárása mindaddig sikertelen lesz - még a győztes hadjáratok ellenére is! -, amíg az Úr ládája sátorlapok között van. Ezt a méltatlan helyzetet akarta megszüntetni a templom felépítésével. A zsidók szerették ezt az épületet, sőt, néha úgy tűnik, hogy jobban, mint a benne lakót!

Keresztény világunkban is ismeretes ez az Isten melletti demonstráció: "körülményeimmel bizonyítom Istenem nagyságát". Így lett a nagy ház, a jó autó egyfajta bizonyságtételi eszközzé, és ezért élik meg némelyek oly nehezen, ha a nagyobb házból kisebbe kell költözni és a jó autót egy egyszerűbbre kell lecserélni, mert mindezt hitük tragédiájaként fogják fel.

Amikor 450 forint lett a gázolaj ára, letettem az autót. Csak akkor veszem elő, ha gyülekezetekbe kell mennem, illetve hetente egyszer a nagy-bevásárlás alkalmával. Ezt nem tragédiaként éltem meg, inkább hálaadással. Mindig hálát adok Istennek, amikor értelmet ad ahhoz, hogy miként osszuk be a pénzünket, amikor rávezet arra, hogy hol spórolhatunk, vagy amikor tudást, képességet ad ahhoz, hogy saját kezeinkkel megjavítsunk, elkészítsünk valamit, amit a boltban sokkal drágábbért árulnak. Sőt, akkor is hálát adok, ha sikerül elmennem egy-egy csábító termék mellett anélkül, hogy betettem volna a bevásárlókosárba. Szerintem Isten nagysága nem csak a nagy és értékes holmikkal, hanem a meglevő javak értelmes elosztásával, felhasználásával is "bizonyítható".

A mai világ a pénzről szól. Ha keresztény emberként a meggazdagodás "evangéliumát" tűzöm ki zászlómra, csak serkentem a pénzvilági folyamatokat, pedig nem lenne szabad elfelejteni, hogy minden rossznak gyökere a pénz szerelme. Mondhatjuk, hogy nem a pénzzel, hanem a pénz iránt érzett "szerelemmel" van a gond és ez igaz is. Viszont be kell látnunk, hogy ez a világ nem ismeri azt a fogalmat, amit a Biblia így ír: megelégedettség. Miközben egymilliárd ember éhezik, a mi kirakatainkban iPod, iPhone, okostelefonok és ki tudja még mi minden díszeleg. Olyan technikai dolgok váltak az életünk - sokszor már-már nélkülözhetetlen - részévé, melyekkel kapcsolatban felvetődik bennem: tényleg ilyen életet akartunk? Tényleg egy mobiltelefonos, laptopos menedzservilágot akartunk? Nem lehet, hogy ez is egy ördögi terv része azért, hogy figyelmünk elterelődjön a lényegről?

Pált nem szívlelték az efézusiak. Nem ideológiai, hanem gazdasági aggályaik voltak az apostollal szemben. Azt hiszem, hogy elsősorban nem az érdekelte őket, hogy mit prédikál Krisztusról, meg a feltámadásról, hanem az, hogy az evangélium hatására jelentősen csökkent a kereslet az ezüst "Diána templomok" iránt (ApCsel 19,23-40). Ha Pál apostol a meggazdagodás "örömhírét" vitte volna a városba, ha arról beszélt volna, hogy Krisztus által miként lehetne több haszonra szert tenni mint Diánával, bizonyára Demeter is szemet hunyt volna.

A Walesi ébredés idején kocsmák, szórakozóhelyek zártak be, mert megtértek a törzsvendégek. Gondoljunk bele, hogy mi lenne, ha városainkban kocsmák, mulatók zárnának be az érdeklődés hiánya, a megtértek nagy száma miatt? Hány Demeter vonulna ellenünk az utcákra mondvacsinált vádakkal? Hány embernek szúrnánk a szemét? De addig is azt hiszem, hogy szegénynek tűnő de a javaival jól gazdálkodó emberként is felhívhatjuk a figyelmet a nagy Istenre. Adjunk hálát azért amink van és higgyük el, hogy Isten irántunk érzett szeretetét nem csak azzal tudja kifejezni ha megtömi pénztárcánkat, hanem például azzal is, ha a két fillérünk perselybe dobása után is kirendeli mindennapi kenyerünket!