Remete Péter

Remete Péter a XI. században élt. Ő volt az egyik szervezője az első keresztes hadjáratnak, amit a "szegények hadjárataként" is szokás emlegetni. Állítólag rendkívül csúnya volt, piszkos ruhában és mezítláb rótta az utakat. Az emberek mégis hittek neki, vakon követték, szentnek tartották.

"Bármit mondott vagy tett, szinte isteni kinyilatkoztatásként fogadták, és a rajongás olyan méreteket öltött, hogy szőrszálakat téptek ki az öszvéréből, melyeket ereklyeként tiszteltek" - írta róla Guilbert de Nogent apát, aki ezt is megállapította: "Mindig nagy tömeg vette körül, óriási ajándékokkal halmozták el, és hatalmas szentként tisztelték, nem is emlékszem, hogy valakit is ilyen megbecsülésben részesítettek volna".

Ő maga azt állította, hogy Krisztus bízta meg a hadjárat megszervezésével. Az emberek ezt is elhitték a kizárólag halat és bort fogyasztó Péternek. Sőt, a hitet cselekedet is követte. A prédikátor mögött lovagok, papok, kisnemesek, jámbor városlakók, de útonállók, tolvajok, esküszegők és gyilkosok is masíroztak, kik közül többen mezítláb tették meg a 2000 mérföldes utat.

A keresztesek persze nem véletlenül vállalták a megpróbáltatásokat. Egyrészt volt egy ideológia, mely a zsidókat úgy mutatta be mint Krisztus ellenségeit, akik megfosztották a keresztényeket jogos örökségüktől. "Azt mondom tehát nektek, csatoljátok föl kardjaitokat, és cselekedjetek, ahogy erős emberekhez illik, mivel méltóbb számotokra harcban meghalni, mint hagyni, hogy testvéreiteket és szent helyeiteket megbecstelenítsék" - mondta II. Orbán pápa Clermont-i szózatában.
Másrészt ez az időszak az ereklyék körüli hisztériáról is hírhedté vált. Mindenkinek kellett valami Krisztus keresztjéből, a szent sírból, a töviskoronából vagy bármiből, ami Jézushoz volt köthető. Voltak, akik egész komoly ereklyegyűjteményt halmoztak fel.

Noha a fentebb említett történet mintegy ezer évvel az apostolok kora után zajlott, mégis, mennyire nagy a hasonlóság a Gamáliel által felidézett történettel: "Mert ez időnek előtte felkelt Theudás, azt mondván, hogy ő valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; ő megöletett, és mindnyájan, akik csak követték őt, eloszlottak és semmivé lettek" (ApCsel 5,36). Péter ugyan nem öletett meg, de hadjárata teljes kudarcot vallott.
Érdekes belegondolni abba, hogy a Péter korabeli embereknek és magának Péternek is milyen Krisztus-képük volt. Ne feledjük, hogy kardot kötöttek, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül nekirontottak nem csak az ellenségként rájuk támadókra, hanem sokszor a nőkre és gyerekekre is. Mindezt a kereszt jele alatt tették.

Hitetlen ember nem létezik. Mindenki hisz valakiben, vagy valamiben. Vannak, akik a politikusokban, mások a képességeikben, megint mások a "remete péterekben". Ezért érhette el Theudás, hogy mintegy 400 ember a halálig kövesse, és ezért érhette el Remete Péter, hogy 20 ezer emberrel a háta mögött elinduljon a Szentföld felé. Hittek nekik. Az őket követők Istent is úgy hitték, ahogy vezetőiktől hallották. Amikor egy hadakozó, a zsidóktól elforduló és a keresztényekre rámosolygó Istenről hallottak, nem kételkedtek. Kardot kötöttek és útnak indultak. Később, amikor a hívők arról hallottak, hogy a bűnbocsánat pénzen is megváltható, nem kételkedtek, vették a búcsúcédulákat. Aztán még később, amikor Hitler arról kezdett "prédikálni", hogy némelyek a társadalom terhére vannak és sokkal jobb lenne nekünk, ha tőlük megszabadulnánk, emberek milliói sorakoztak fel gyilkos szándéka mögé és küldték gázkamrákba, haláltáborokba a "társadalom szemetjét".

Talán a mi esetünkben sem az a kérdés, hogy hiszünk-e, sőt, még csak nem is az, hogy hiszünk-e Istenben. Inkább azt kell megkérdezni magunktól: milyen Istenben hiszünk? Bizonyára az antikrisztus is fog Istenről beszélni, rá hivatkozni. Tömegek fogják inni szavait és mindent elhisznek neki, mert hinni akarnak. Ezért kell vigyáznunk és imádkoznunk. Tegyük ezt ma is, hogy nemet mondhassunk akkor, amikor divat lesz igent mondani!