Mondd el ami fáj!

Még a múlt hónapban feleségem belekezdett egy tanfolyamba. Tegnap az előadó elmesélt nekik egy tanulságos történetet. 

Mint mondta, fél éven át rendszeresen bejárt az egyik börtönbe, ahol a rabok lelki világával foglalkozott. Volt ott egy idős férfi, akit gyilkosságért ítéltek el. Több, mint 50 éven át volt házas. A felesége amolyan örökké zsörtölődő, piszkálódó asszony volt, míg a férj egy csendes, visszafogott ember, aki csak akkor beszélt, ha nagyon kellett.
Egyszer viszont betelt a pohár. Nem bírta tovább hallgatni felesége utasításait, mérgelődését, piszkálódását. A több mint 50 év házasságnak gyilkosság vetett véget.

Annyi feszültség, keserűség, bánat felhalmozódhat bennünk! Annyi nyomorúság érheti lelkünket, melyekről úgy gondolhatjuk, hogy jobb, ha hallgatunk róla. Aztán - ahogy a történet is igazolja - jöhet egy nap, egy perc, amikor valami elpattan, amikor az ember nem tud úrrá lenni indulatain, és megtörténik a baj.
Teremtőnk nem szeretné, ha felhalmozódna bennünk a feszültség. Ő azt szeretné, ha minden nap kitárnánk előtte a szívünket és elmondanánk neki azt, ami fáj. Bízzunk meg Benne és fogadjuk meg az apostol tanácsát: "Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok" (1Pt 5,7).