"Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem apellált volna" - mondta Agrippa király, miután meghallgatta Pált. E mondatból úgy tűnik, mintha az apostol hibázott volna, mert ha nem hivatkozik a császárra, szabad. Hibáról azonban szó sincs.
 |
| Pál Agrippa király előtt |
Pál mindazokat a megpróbáltatásokat elkerülhette volna, melyek Jeruzsálemben érték, hiszen többen is figyelmeztették a veszélyekre. Mégis felment Jeruzsálembe, mert szívében ott lüktetett az a kijelentés, amit megtérésekor kapott Anániáson keresztül:
"Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt." (ApCsel 9,15) A Jeruzsálembe érkezés előtt elhangzott próféciák és figyelmeztető szavak viszont arra utalnak, hogy Isten kijelentésének valóra váltása mérlegelés tárgya volt. Pálnak nem "kellett" pogányok, királyok és Izrael fiai előtt hordoznia az Úr nevét. Ez egy - ha úgy tetszik - lehetőség volt, melynek felelőssége alól kibújhatott volna, de erre gondolni sem akart, sőt amikor mások erre akarták rávenni, szinte megsértődött. Ő ugyanis megtiszteltetésnek tartotta ezt az isteni megbízatást.
Néha beleesünk a "volna" csapdájába.
Ó, ha akkor így meg úgy döntöttem volna, akkor most "szabad lehetnék". Rengeteg lelkiismeret-furdalásos, önmarcangolós napot tudnak okozni az ilyen merengések. Pál ezt a csapdát elkerülte, mert tudta, hogy mindaz ami vele történik isteni tervezés eredménye. Ha a Páléhoz hasonló céltudatosság bennünk is helyet talál, akkor úgy élhetjük napjainkat, mintha az a volna ott sem volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.