Mindent bele!

"Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant." (1Kor 9,25)


Pál apostol a Korintusban élő hívőknek címzett leveleiben többször is használ sporttal kapcsolatos képeket, kifejezéseket. Nem véletlenül, ugyanis a görögök köztudottan nagy sportrajongók voltak. Kr. e. 776 óta négyévenként megrendezték az olimpiai játékokat, de egyéb sportrendezvényeik is voltak. Delphoiban rendezték a pythiai játékokat, Argoliszban a nemeai játékokat, Korintus mellett pedig az isthmosi játékokat. 

Az apostol láthatta, hogy a sportemberek mekkora erőfeszítéseket tesznek a győzelemért, és hogy milyen komolyan veszik a küzdelmeket. Az olimpián versenyzők így imádkoztak: "Vagy győzelmi babér, vagy halál!". Nem véletlenül, hiszen a bajnokokat nagy becsben tartották. Szobrokat állítottak nekik, fehér lovakkal vontatott szekéren vonulhattak át az ünneplő tömegen, bíborpalástot terítettek rájuk, olajfaágból fonott koszorút tettek a fejükre, nem kellett adót fizetniük, és háború esetén az első sorban, a király mellett harcolhattak.

Ezek a képek jelenhettek meg az apostol előtt, amikor a korintusiaknak levelet írt. Azoknak a korintusiaknak, akik nem az önsanyargatásról, az önmegtartóztatásról voltak híresek, akik közül némelyek inkább ehhez a közmondáshoz szabták életüket: "mindent szabad nekem". Ezért ír Pál a sportolókról. Mert mi lett volna ezekkel a versenyzőkkel, ha a "mindent szabad nekem" elv szerint készültek volna a versenyekre, vagy álltak volna a rajthoz? Mi lett volna velük, ha nagy hassal, ernyedt izmokkal, épp egy nagy lakoma után kezdenek versenyt futni? Bizony a sportolók élete már akkor is a lemondásokról szólt. De tették ezt önként és örömmel, mert szemeik előtt ott lebegett az olajfaágakból fonott koszorú. Tudták, hogy ha elsőként érnek át a célvonalon, megszabadulnak az adófizetés átkától, mindenki őket fogja ünnepelni és bérelt helyük lesz a király mellett.

Bár láttunk volna akárcsak egyet is ezekből az ókori olimpiákból! Talán jobban megértenénk az apostol üzenetét. Viszont így is meg kell értenünk: mi többért, jobbért küzdünk. Nem holmi hervadó koszorúért, nem a bíborpalástért, hanem azért a megtiszteltetésért, amit az Úr Jézustól kapnak a győztesek. Ezért érdemes mindent háttérbe szorítani, erőnket megfeszítve küzdeni, magunkat megsanyargatni, mert a Királytól kapott jutalmunk örök időkre szól. Igyekezzünk, hogy elnyerhessük romolhatatlan koronánkat!