Egyszer egy pap New York Bowery nevű részén járt, ahol sok a
hajléktalan. Három barátjával épp a komp felé igyekezett. Útközben láttak egy
rongyokba öltözött embert a járdán ülni. Nagyon piszkos volt, és szemmel
láthatóan depressziós. Amikor a tekintete összetalálkozott a papéval, intett
neki, hogy menjen oda hozzá. A pap meghatottan elindult felé. A barátai azonban
gyorsan rászóltak: ,,Csak nem mész oda ahhoz a csavargóhoz?!" A pap
elengedte a füle mellett barátai figyelmeztetését, és odalépett a
hajléktalanhoz. Pár szót váltott vele. Aztán rámosolygott és indult a komphoz.
Amint a beszállásra várakoztak, a hajléktalan futva odajött hozzá, és zokogott, mint egy gyerek. Előhúzott egy fegyvert, és azt mondta: "Atyám, ma
Később a pap elment a kórházba, és kérdezősködött a férfi
felől. Különböző orvosoknak és nővéreknek említette meg az illető nevét, és azt
mondták, hogy tényleg orvos volt itt, de valami probléma miatt távozott. Senki
sem tudta megmondani, hogy hol tudná megtalálni.
Három évvel később csörög a telefon, és egy kellemes hang
üdvözli a papot.
"Halló, itt Dr. Lawson. Emlékszik még rám? A kikötőben találkoztunk. Ismét itt vagyok a kórházban. Csak azt akartam mondani, hogy milyen sok múlik egy mosolyon - néha minden egy mosolyon múlik."
"Halló, itt Dr. Lawson. Emlékszik még rám? A kikötőben találkoztunk. Ismét itt vagyok a kórházban. Csak azt akartam mondani, hogy milyen sok múlik egy mosolyon - néha minden egy mosolyon múlik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.