Pisti bácsi hazament

Apostol? Misszionárius? Esetleg tanító és evangélista, vagy egyszerre mind? Talán Gulyás István tudott volna a leghitelesebben nyilatkozni arról, hogy ő leginkább minek érezte magát. A Kelet-Európában jól ismert szolgáló április 9-én, élete 91. évében hunyt el. 

Vannak emberek, kiknek egész élete példaadó. Rájuk utal a közismert igevers: "Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról  akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket" (Zsid 13,7). Nyilván ők sem tökéletesek, nekik is megvannak a hiányosságaik, de életfelfogásuk, Isten iránti múlhatatlan rajongásuk igazi értékként ragyog. Gulyás István is ilyen ember volt. Önzetlensége már-már kellemetlen volt. Saját szükségeit a háttérbe szorítva járta Kelet-Európa gyülekezeteit és segítette az imaházépítéseket, támogatta (anyagilag is) a tanulni vágyó fiatalokat és azokat a lelkipásztorokat, missziómunkásokat, akik anyagi nélkülözések közepette végezték teendőiket. Életének fontosabb eseményeit a Szolgálatra rendelve című könyv foglalja össze. Nem érdem, de mégis örömmel emlékezem arra, hogy ezeknek a könyveknek az Erdélyből Magyarországra történő szállításában én (is) segíthettem.