Amióta megválasztották az új katolikus pápát, az újságok címlapján van. Hol börtönt látogat, hol nők lábait mossa meg, vagy gyermekeket vesz kezébe és imádkozik értük. Számtalanszor kifejezte, hogy számára a szegények, elesettek fontosak és úgy tűnik, hogy Argentínában megtanulta, hogyan kell megszólítani őket. Ferenc egy "szegény" egyházat akar, ahol nem a külsőségek számítanak. Így legyen. A nála tapasztalható közvetlenséget, emberközeliséget hiányolom a magyar eklézsiából és úgy tűnik, vannak még néhány százezren, akik hasonlóan éreznek.
Jézus Krisztus a hétköznapi emberek között élte az életét, ott, ahol megszólíthatta őket, és ahol őt is megszólíthatták. Talán nem véletlen, hogy nem fogott templomépítési projektbe. Mi megtettük, most pedig azon tanakodunk, hogy a híveket hogyan küldjük vissza az emberek közé. A templomfalak mögött ugyanis szabadon végezhetjük liturgiánkat, csodálkozó, vagy éppen kritizáló tekintetektől mentesen imádkozhatunk és énekelhetünk, füstölhetünk, csengethetünk, tömjénezhetünk. Így mindenkinek jó, senkit sem zavarunk. Aztán amikor vége a misének/istentiszteletnek, visszamegyünk a való világba, ahol fogalmunk sincs, hogy miként lehetne bizonyságot tenni a hitünkről. De nem csak ezzel van probléma. A történelmi egyházak tagjai megidősödtek. A nagymamák - és főleg ők - azt még fontosnak tartják, hogy a kis unoka legyen megkeresztelve, meg a gyerek/unoka esküvője templomi legyen, de hogy ezen túl hogyan élnek, mit tesznek, kevésbé fontos. Lelki szemeimmel nem látom azokat a nagymamákat, akik gyermekeiket, unokáikat az asztal köré gyűjtik és Bibliát olvasnak nekik, valamint imádkoznak velük és elmondják, nekik mit jelent a hit, mit jelent Jézus Krisztus. Pedig ha az androidos unoka hallgat valakire, akkor az a nagymama lenne...
Napokig nem működött megfelelően a számítógépes rendszer? Azt hiszem, hogy évek, évtizedek óta mi nem működünk jól. Ha mi, keresztények, Krisztus-követők nem karoljuk fel a szegényeket, majd megteszi más, például a buddhisták, vagy a krisnások. Rá kell döbbenni, hogy egyedül nem megy - még egy katolikus egyháznak sem. Fontos az összefogás, az egymástól tanulás képessége és az, hogy valóban Krisztus kerüljön a középpontba a liturgiai elemek helyett. Remélem, hogy Ferenc pápa jó példát fog mutatni ebben és remélem azt is, hogy felekezettől függetlenül, kicsik és nagyok rájövünk: tennünk kell, lépnünk kell, nem maradhatunk tovább a (templom)falakon belül, hiszen ezt a jézusi parancsot kaptuk: "Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.