2011. július 5., kedd

10 perc méltóság

"Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg" - áll az új magyar alkotmány szövegében. Régóta dúl a vita az abortusz pártolói és annak ellenzői között. A vita első és talán legfontosabb pontja ezen kérdés körül forog: mikortól kezdődik az élet? A fogantatástól, a magzat megmozdulásától, vagy csak a születés pillanatától adjuk meg az embernek az őt megillető jogokat?
Hasonló vita dúl a kérdés másik oldalán is: meddig élet az élet? Vajon emberséges dolog, ha valakit szenvedni hagyunk? Nem lenne jobb halálba segíteni? Némelyeknél ehhez elég lenne lekapcsolni a lélegeztető gépeket, másoknál méreginjekciókra lenne szükség. Nagy felháborodást váltott ki, amikor idén júniusban a BBC egyenes adásban közvetítette Peter Smedley  halálát, aki bénulást okozó idegrendszeri betegségben szenvedett, ezért döntött az eutanázia mellett. A férfi milliomos szállodatulajdonos volt, a svájci Dignitas klinikán itta meg a számára összeállított halált okozó koktélt, majd a tévénézők millióinak szeme láttára halt meg.
Egyetértek azzal, hogy az élet felvállalása időnként komoly terheket róhat ránk, legyen szó egy éppen megfogant embrióról, vagy a tevékeny életre képtelen szerettünkről. De... Egy szülész-nőgyógyász mesélte, hogy egy édesanyánál megállapították, hogy magzata olyan súlyos betegségben szenved, hogy az életre képtelen lesz, ha világra jön. Az anyuka ennek ellenére kihordta a magzatot, majd megszülte. Az orvos elmesélte, hogy a szülést követően a kicsit odaadták anyukája és apukája kezébe. Az orvos így folytatta: ez a gyermek csak 10 percig élt, de emberhez méltó módon halt meg.
Dávid király ezt mondta: "Életem ideje kezedben van" (Zsolt 31,16). Noha az abortusz és az eutanázia körül kialakult vitákat nem én fogom megoldani, véleményem azért van, mely egybecseng Dávidéval. Egyetértek vele még akkor is, ha az élet néha nehéz, fájdalmas, szinte kibírhatatlan, sőt, még az is előfordul, hogy kilenc hónap várakozás után csak 10 percig tart. A méltóság e szomorú történetben viszont éppen az, hogy e 10 perc az Isten kezében telhetett el. Méltóságunkat nem a rang, vagy a vagyon adja, hanem ez a tudat: Isten kezében vagyunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Összes oldalmegjelenítés