Tegnap Ópusztaszeren jártunk. Az emlékparkban egyebek mellett meghallgattunk egy rövid előadást az 1879-es szegedi árvízről, mely - mivel a gátrendszer még nem volt megfelelően kiépítve a Tisza szabályozása után - óriási területeket öntött el. Egész Szegedet újjá kellett építeni. A víz mindent vitt.
132 év távlatából is ijesztő volt belegondolni a hatalmas pusztításba, melynek valamivel több, mint 160 ember esett áldozatul a felbecsülhetetlen anyagi kár mellett. Azóta több gátat is építettek, hogy megakadályozzák a hasonló pusztítást.
Gátakra a lelkünknek is szüksége van. Ha mindenki azt teszi amit kedve diktál, annak pusztító következményei lehetnek. Az alábbi összeállítás szolgáljon okulásunkra: gátak nélkül hamar megvan a baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.