Ne takargass!

Tegyük fel, hogy a konyhába lépve egy törött bögrét találok. A gyanú a gyerekekre terelődik. Amikor megkérdezem, hogy ki hajtotta végre a rosszul sikerült mutatványt, a válasz a következő: "Nem én voltam". Ilyenkor veszem hasznát a Columbo filmekből elsajátított nyomozói fortélyoknak, habár a szomszédokat még egyszer sem kérdeztem ki és szivar sem szokott a számban lógni miközben gondolkodom. Mindenesetre tipikus - és persze érthető -, hogy a gyerekek nem akarnak szembenézni tetteik következményeivel.
A gond az, hogy ez a bűnrejtegetés felnőtt korban is működik, amikor a törött bögrénél komolyabb dolgokért kellene felelősséget vállalni. Vannak, akik örökké csak tagadnak, hárítanak, vagy súlyosabb esetben hamis tanúkat bérelnek fel és a legjobb ügyvédeket szerzik meg annak érdekében, hogy a félrevezetett bíróság végül ártatlannak nyilvánítsa a bűnöst. Létezik azonban ennél jobb út is. 
Martens Kornél 1876-ban született a cári Oroszországban. Saját állítása szerint "vad és neveletlen" fiú volt, aki később "a környék ijesztő réme" lett. Miután megtért, belefogott múltja rendezésébe. Házról házra járva kért bocsánatot addig eltitkolt bűneiért. Volt, ahol örömmel és meghatódottan fogadták beismerő szavait, de nem egyszer elutasítással találkozott. Bűnbánó útja során többször is megverték. Az utolsó házban annyira összeverték, hogy halottnak hitték. A kert végében egy gödörben tért magához.
Kornél igehirdetőként járta Oroszországot. Térítő tevékenysége miatt sokszor letartóztatták és bebörtönözték. Egyszer egy olyan cellába zárták, ahol egy rablóbandát tartottak fogva. A hatóság rafinált volt, ugyanis jobbára olyan embereket dobtak a rablók közé, akiket hivatalosan nem akartak halálra ítélni, de tudták, hogy a bűnbanda között az elítéltek napjai meg vannak számlálva. Kornélt viszont befogadták a gyilkosok. Az igehirdető megtanította őket imádkozni és sokat mesélt nekik a Bibliából. Egy nap, amikor Jézus kereszthaláláról hallottak, a rablók vezére felállt és ezt mondta: a hatóság sokszor és sokat kínzott, hogy ismerjem be bűneim, de mindeddig tagadtam. Most viszont be kell vallanom bűneimet. Ezután jelentkezett a hatóságoknál és beismerő vallomást tett, vállalva, hogy emiatt esetleg halálos ítélet vár rá. Amit erővel és kínzásokkal nem tudtak elérni, a Szentlélek elvégezte ebben a szívben.
Sokkal könnyebb a bűneinket rejtegetni, mint bevallani. Megkísérelhetjük, hogy egy életen át hallgatunk, tagadunk, vagy másokra hárítjuk vétkeinket, de ne feledjük: jön egy nap, amikor minden kiderül. Miért várnánk addig? A Példabeszédek könyvében ezt olvassuk: "Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer." (Péld 28,13) Ahhoz, hogy örök életet nyerjünk, rendezni kell a múltunkat; bocsánatot kell kérni Istentől és emberektől egyaránt. Aki kész megtenni e korántsem egyszerű lépést, átélheti Isten irgalmat adó szeretetét, és a bűnök alól felszabadult szív ujjongását. Ehhez fogható öröm nem létezik ezen a Földön. 

Martens Kornél izgalmas élettörténete elolvasható "A kereszt alatt" című könyvben (Evangéliumi kiadó).