Kincsek a földben

Ez az örökös rohanás... Persze - mondhatná valaki - addig örüljek, amíg van kiért, miért és mivel rohangálni, mert ha nem lenne, akkor az lenne a baj. Tegnap egy ismerősömet vittem kórházba. Jenőnek hívják. Néhány hónappal ezelőtt amputálták az egyik lábát. Hétfőn lelkendezve hívott telefonon, hogy a kötözője azt mondta, hogy szépen gyógyul a seb és hamarosan mehet Zircre, ahol egy próbalábat kap. Aztán kedden ismét telefonált, de akkor már összetörve. A fia autóbalesetet szenvedett. Egy teherautó, illetve egy kisbusz nekiment és belenyomták az árokba. Annyit kért, hogy vigyem el a fiához a kórházba. "Norbikám, ez a tehetetlenség megőrjít. Iszonyú nehéz elviselni, hogy másokra vagyok szorulva, hogy egyedül nem tudok kilépni a lakásból, nem tudok takarítani, bevásárolni" - mondta. Ő nem tud rohanni. Ugyan lenne kiért és miért, de nincs mivel. Szóval egyik oldalon nagyon hálás vagyok, hogy nekem van kiért, miért és mivel, de a másik oldalon nehéz a ritmust tartani. Tegnap viszont rácsodálkoztam valamire.
A keddi imaórán Hiró Laci barátom a mennyek országáról szóló példázatok közül olvasott. Az egyik így hangzott: "Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet." (Mt 13,44) Amikor az ember a szántóföldre megy, akkor nem kincset keresni megy, hanem szántani, vetni, aratni, vagy valami ezekhez hasonlót tenni. A földműves reggeltől késő estig dolgozik, hogy legyen majd mit aratni, és így legyen mit az asztalra tenni, legyen mivel megetetni a rábízottakat. Mondhatom azt is, hogy a földműves is fut, rohan hol az eke szarvával, hol a kasza nyelével a kezében. Ekkor, e monoton, izzasztó munka közben történik a csoda: az eke kifordítja a földből a kincset.
Jézusnak ezen szavai reménységgel töltenek el. Nagyon sok olyan embert ismerek, akik épp a rohanásukra hivatkozva nem jutnak el a templomokba, gyülekezetekbe, nem vesznek a kezükbe Bibliát, vagy ahogy mondani szoktuk: nincs idejük Istenre. De a föld túrása közben is megtörténhet az életet megváltoztató csoda. Megeshet, hogy valaki a megélhetéséért, családjáért, jövőjéért folytatott küzdelem közepette, az eke szarvai mögött rátalál A kincsre. Megeshet, hogy a jól megszokott monotóniát - felkelünk, dolgozni megyünk, hazamegyünk, majd tévézünk és nyugovóra térünk - felbecsülhetetlen értékű kincsek ragyogása töri meg. Igen, megeshet, ma is megeshet, hogy némelyek nem a templomok mélyén, hanem valahol a saját szántóföldjük közepén, vagy az irodájukban, a kereskedésükben bukkannak rá az életüket új irányba terelő kincsre. Persze a futás ezt követően sem marad abba, csak más válaszokat adunk arra, hogy azt kiért és miért tesszük. Az egyik ilyen kincsre lelő, Pál apostol, aki szintén nem a templomban, hanem a damaszkuszi úton lelt rá a gyöngyökre, így nyilatkozott: "ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért." (Fil 3,14) Kövessük mi is az apostol példáját!