Egy szülő alig várja, hogy gyermeke elkezdjen beszélni. Ez a beszéd először csak egy-egy szóból áll, és csak sok-sok idő meg próbálkozás után állnak össze a szavak kurta-furcsa mondatokká, melyek minden hiányosságuk ellenére az egekbe röpítik a szülők szívét. Sokan vannak, akik ezekről az eseményekről naplót is vezetnek. Leírják, hogy melyek voltak gyermekük első szavai, melyek megfejtéséhez nem kevés fantázia is szükségeltetik, mégis mindenki örül, mert ezek egy emberi élet első szópróbálkozásai.
Szintén fontos lehet - de ezt a pillanatot már teljesen más atmoszféra lengi körül - az utolsó szavak kiejtése. Sok híres ember állítólagos utolsó szavait feljegyezték már. Ezek szerint Thomas Jefferson ezeket mondta utoljára: "Istennek ajánlom a lelkemet, az országomnak a lányomat". Huey Long amerikai politikus: "Ne hagyjatok meghalni, annyi dolgom van még...". Horatio Nelson brit admirális pedig: "Köszönöm Istenem, megtettem a kötelességem."
Jónás utolsó feljegyzett szavai furcsán csengenek a bibliaolvasók előtt, hiszen egy prófétától mégsem ilyen végszót várnánk: haragszom mindhalálig. Ha e szavakat szó szerint értelmezzük, akkor ezt jelentik: életem hátralevő részét a haragnak szentelem. Sajnos vannak olyan emberek, akik valakinek, valakiknek nem tudnak megbocsátani, és életük utolsó leheletéig maguk után vonszolják a harag súlyos terhét. Nem irigylem őket. Pál apostol is ismerhetett ilyen embereket Efézusban, ezért erre figyelmeztette őket: "'Ha haragusztok is, ne vétkezzetek': a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek." (Ef 4,26-27) Fogadjuk meg Pál tanácsát és keressünk magunknak jobb végszót, mint Jónás, az Úr haragvó prófétája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.