Halálos fogócska

Tegnap úton voltam. A gyülekezetnek hoztam kerti padokat és asztalt. Összesen 350 kilométert utaztam, úgyhogy volt időm rádiót hallgatni. A hírekben hangzott el a következő: "A Fiumei úti sírkertben a családtagok mellett pályatársak, tanítványok, barátok és tisztelők százai vettek búcsút a június 30-án elhunyt Petrovics Emiltől. A Kossuth-díjas művészt, az operaház volt főzeneigazgatóját életének 82. évében érte a halál."  
Sokakkal egyetemben én is vizuális típus vagyok. A hír hallatán is egy kép jelent meg előttem. Magam előtt láttam egy embert, AZ embert, aki hátra-hátra pillantva fut, miközben üldözi a halál, aki ha eléri, vége a futásnak.
Egy élet leforgása alatt sok mindent megteszünk, hogy előnyt szerezzünk a halállal szemben. Beveszünk egy csomó vitamint, törekszünk az egészséges életvitelre, méregtelenítünk, van aki jógázik, meditál, vegetáriánussá válik, sportol és hosszasan folytathatnám. A halál viszont fáradtságot nem ismerve üldözi az embert. Ha nem vigyázunk egészségünkre hamarabb, de előbb vagy utóbb minden igyekezetünk ellenére eljön a fogócska vége, és megjelennek az ilyen hírek: Petrovics Emilt 82 éves korában elérte, utolérte a halál. Vége a versenynek, megint az üldöző győzött. Elég elkeserítő nem?
Milyen jó, hogy istenhívő vagyok! Hogy ez miért jó? Mert a Biblia másként mutatja be ezt a fogócskát. Pál apostol ezt írja: "Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!" (1Kor 15,55-57) Mit jelent mindez? Azt, hogy a fogócska nem akkor fejeződik be, amikor a halál utolér, mert az utolsó szó az Istené!