Az elmúlt éjjel alig aludtam valamit. Sokáig csak forogtam az ágyban, aztán valahogy sikerült álmot csalni a szemeimre. Az ablakot sarkig kitártam, de a levegő mozdulatlan volt. Az alvás nem sokáig tartott, mert valamelyik szomszédnál a kakas háromnegyed négykor kukorékolni kezdett. Ezen felbuzdult egy másik is, sőt, a koncerthez néhány kutya is csatlakozott. Egy darabig hallgattam őket, majd úgy tűnt, ismét sikerül elaludnom. Ekkor jelent meg a színen a kedves szomszéd, Lajos bátyám. Ha esik, ha fúj, ő reggel 5 óra körül már az utcán van. Ha csak ő van az utcán, nincs is gond. Ma reggel viszont a másik szomszédunk, Éva is kint volt a kertben. Gondolom ő sem tudott aludni. Ez Lajos bátyámnak is feltűnt, és a nyitott ablakunk alatt átkiáltott az Évának, annak hogylétéről érdeklődve, majd a melegről panaszodva. Mindezt amolyan piaci kofa módjára, jó hangosan tette, úgy, hogy a kb. 30 méterre álló Éva is jól hallja. Hallotta is, mert vissza-vissza kiabált Lajos bátyámnak. Egyébként kettejük beszélgetése kacagtató. Próbálok idézni: - Mi van a kutyájával Lajos? - Hát, elvittük az orvoshoz, de nem tudja mi a baja. Mindegyik csak a pénzt kéri el... - No hallja, Lajos, amikor még a mama élt, mi is elvittük a kutyánkat az orvoshoz. Aztán felírta neki azt az izét, tudja. No attól meggyógyult. Csak először nem akarta bevenni az izét, úgyhogy bele kellett keverni valamilyen izébe, tudja. Így megette. Maga is mondja meg az orvosnak, hogy írja fel azt az izét, attól biztos meggyógyul... Hát lehet ilyen szomszédokra haragudni?
Most fúj a szél, de még mindig nagyon meleg van. Ilyenkor sokkal nehezebb koncentrálni, munkát végezni, élni. Mindenütt azt mondják, hogy igyunk sokat, ne menjünk a tűző napra, vagy ha mégis, akkor csak rövid időre és kenjük magunkat mindenféle napvédő krémmel. A közlekedés is nehezebb. Az autósok ingerültebbek, a gyalogosok nem elég körültekintőek.
A meleg hamar kifáraszt. Így, fáradtan, kialvatlanul indulok neki ennek a napnak. Panaszkodni azért nem akarok. De ebben a nagy, tikkasztó, erőt megpróbáló melegben eszembe jut az Úr Jézus, aki 40 napig volt pusztai körülmények és a Sátán kísértései között. A nappali forróság után jött az éjszakai hideg, meg a vadállatok hangjai. Talán ő sem tudott nyugodtan aludni és bizonyára ő is fáradt volt. Mégis, mindezek ellenére végig az Atyára figyelt és az erőt próbáló időszakot győzelemmel zárta. Mindez arra ösztönöz, hogy miközben keresem az árnyékot, iszom a sok folyadékot és napvédő krémekkel kenegetem magam, ne feledjem el, hogy lelkemnek is szüksége van a felüdülésre. Erről a felüdülésről tesz bizonyságot Dávid a közismert zsoltárban:
"Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben." (Zsolt. 23.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.