Csak egy szempillantás

Valamelyik nap Fehérvárról jöttem hazafelé. A nap már elég alacsonyan járt ahhoz, hogy sugarai az autó napellenzője alatt megtalálják az utat a szememig. Nem szeretem a napszemüveget, de kénytelen voltam használni, mert a szemem folyamatosan könnyezett és emiatt annyit pislogtam, hogy az már zavaró volt.
Szintén a napokban, amikor az igehirdetéshez gyűjtöttem információkat, az egyik fórumoldalon a következőt olvastam: "A finn Marcus Grönholm rally pilóta verseny közben szinte nem pislog. Az Eurosporton összehasonlították, hogy amíg egy átlagos ember 42-t pislant, addig Grönholm négyet!"
Egyszer az egyik tanárom ráförmedt egy osztálytársamra, mert feltűnt neki, hogy rengeteget pislog. "Neked valami baj van a szemeddel. Azonnal menj el az orvoshoz." Nem volt mit tenni. Az osztálytársam felkeresett egy szemészt, és valóban... Kiderült, hogy a szemének baja van. Azóta is szemüveget hord.
Amennyire tudom, a pislogás nem tart sokáig, talán csak a másodperc egyharmadáig. Mégis sűrűn élünk ezzel a képpel: egy pillanat alatt minden megváltozott, tönkrement, eltűnt... Bizony könnyen előfordulhat, hogy életünk egy szempillantás alatt vesz komoly fordulatot. Az autóvezető félrenéz, és mire tekintete visszatéved az útra, autója előtt áll egy gyalogos, biciklis, vagy egy másik autó. "Csak egy pillanatra néztem félre" - szoktuk ilyenkor hallani, ami igaz is, de ez a pillanat életfordító pillanat volt. Egy pillanat, amikor az ember mást nézett, mint amit kellett volna.
Az egyik zsoltárban ezt olvassuk: "Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra." (Zsolt 101,3) Merész kijelentés ez főleg ma, amikor ezer és ezer dolog hívja fel magára a figyelmünket. Nem kell internetmegszállotnak lennünk ahhoz, hogy szemeink kísértéseknek legyenek kitéve. Elég egy városi sétát ejteni, és biztos, hogy találkozni fogunk egy-egy magával ragadó kirakattal, néhány tuningolt autóval, izmaikat mutogató férfiakkal, vagy idomaikra büszke nőkkel. A múltkor én is annyira belemerültem egy szuper autó látványába, hogy majdnem lefejeltem a lámpaoszlopot. Éppen azért, mert nem könnyű tekintetünket kordában tartani, egy másik zsoltárban ugyanez a vágy már imakérésként fogalmazódik meg: "Fordítsd el tekintetemet, hogy ne nézzek hiábavalóságra, a te utadon éltess engem!" (Zsolt 119,37) Ezen a reggelen én is ezt kérem az Úrtól. Szeretném, ha tekintetem egy szempillantásnyi időre sem tévedne el mindarról ami hasznos, életerősítő és üdvözítő.