Egy felkavaró történet

Még mindig kevereg a gyomrom és fáj a szívem, ha eszembe jut az alábbi történet. Nem tudok napirendre térni. Próbálok megértő lenni, de nem megy. Próbálok e 27 éves nő és élettársa fejével gondolkodni, de egyszerűen képtelen vagyok rá, mert mindig oda lyukadok ki, hogy az emberi méltóság nem olyan dolog, amit eladunk egy tál lencséért, vagy jelen esetben egy magas vízszámláért.
Szombat délelőtt hallgattam a Kossuth Rádiót. Ilyenkor a déli hírek előtti műsorblokkban érdekes apróhirdetéseket olvasnak fel, majd felhívják a megadott telefonszámot és elbeszélgetnek a hirdetés feladójával. Számos különös, megható, vagy éppen humoros történetet hallottam már, ez a mostani viszont elborzasztott. A szövege így hangzott: "Nehéz anyagi körülmények közé került 3 gyermekes, 5 hónapos terhes anyuka anyagi támogatásért cserébe ellenszolgáltatást nyújt. Éjjel-nappal!" A riportból kiderült, hogy a 27 éves nő és élettársa három évvel korábban vettek egy házat. Mivel az előző tulajdonos az utolsó vízszámláját csak nagy sokára fizette ki, ezért a szolgáltató az átírást nem végezte el azonnal. Emiatt mára annyi tartozás jött össze, hogy a hölgy élettársának fizetéséből havonta több tízezer forintot vonnak le közműtartozás címén. A hölgy és élettársa három gyermeket nevel. A legnagyobb 14, a következő 12 éves. Ők az élettárs előző házasságából születtek. Van egy közös gyermek is, aki két éves. Kiadásaik vannak, bevételeik alig. Ezért adták fel a hirdetést. Mint mondta, egy papírra több megoldási lehetőséget is felírtak, és ez szerepelt a lista alján. Aztán eljutottak e lista aljára. A műsor időpontjáig két férfi csengetett a nő lakásán. Két férfi, akik némi pénz fejében igénybe vették a felajánlott szexuális szolgáltatást. 
Nem értem a nőt és élettársát. Nem értem, hogy ezek után hogy tudnak egymás szemébe nézni. Meddig lesz kapcsolat ez a kapcsolat? Meddig tudnak egy fedél alatt élni? Mi lesz, ha a nő hirtelen egyedül marad két aprósággal, mert a párja nem tudja feldolgozni a történteket? Mit mondanak a nagy gyerekeknek, akik nyilván nem buták és tudják, sejtik mi történik a színfalak mögött? És mit mondanak a majdan megszületendő gyermeknek, ha egyszer kiderül az édesanyja keserű elhatározása? Vajon tényleg ez lett volna az egyetlen megoldás? Vajon megtörténhet ilyen, hogy az ember eladja a méltóságát, hogy kenyérhez jusson?
De nem értem azt a két férfit sem, akik kapva kaptak az alkalmon. Ha volt pénzük, miért nem adtak csak úgy? Miért kellett belegázolni egy család életébe? Számukra ez egy felejthető kaland volt, de a nőben és élettársában soha el nem múló nyomok maradtak. 
Jézus egyszer elmondott egy példázatot. Eszerint valakit megvertek és kifosztottak a rablók, majd otthagyták az útszélen. Egy pap és egy lévita is látta a nyomorultat, de közömbösen továbbmentek. Végül egy samaritánus hozta meg azt a döntést, mely azóta is példaként áll az egész emberiség előtt. Mert noha nem ismerte a vérbe fagyott embert, de megállt mellette, kimosta sebeit, feltette a saját állatára, majd elvitte egy fogadóba és ő fizetett azért, hogy viseljék gondját. Ez a felebaráti szeretet! Nem kért semmiféle ellenszolgáltatást, de amije volt, azt megosztotta. Ennek kellett volna működnie a fentebb leírt történetben is. De hol vannak ma az irgalmas samaritánusok? Hol vannak azok, akik önzetlenül, saját tulajdonukról is lemondva segítenek másokon? Tudom, hogy vannak ilyenek, de úgy látszik, hogy egyetlen irgalmas samaritánus sem járt azon az úton, ahol ez a nő kétségbeesve fetrengett. Szomorú, értetlen és mérges vagyok. Igen mérges, mert úgy fest, hogy az irgalmas samaritánusokat mindig megelőzik a rablók és a közömbös járókelők, azok, akik csak a maguk hasznát keresik. Mert az emberek többsége csak azzal foglalkozik, hogy nekik hogy lehet több, jobb, kedvezőbb. A másik nyomora keveseket érdekel. 
Próbáltam belebújni az irgalmas samaritánus bőrébe, de nem sikerült. Szerettem volna felvenni a kapcsolatot ezzel a nővel és mindenféle ellenszolgáltatás nélkül segíteni neki a magam módján, de a hirdetését nem találtam. Talán a szégyen, vagy más miatt törölte azt. Egyelőre nem tudok mást tenni, mint imádkozni ezért a fiatalasszonyért és családjáért. Imádkozom, hogy a megoldást ne az önző, haszonleső és nem mellesleg pénzes férfiaktól várják. Imádkozom, hogy a listájukra Isten is felkerülhessen, aki tud adni bölcsességet, tiszta gondolatokat és biztos vagyok abban, hogy a kimenekedést is el tudja hozni e bajban levő család számára.