Vasárnapi pihenés

A meleg, az utcazaj, vagy talán a korom miatt, de mostanság néha küszködöm az elalvással. Szombaton már éjfél is elmúlt mire szemeim lezáródtak, ami azért baj, mert vasárnap ugye istentisztelet(ek), ahol nekem feladataim vannak. Mindenesetre ágybéli kínlódásaim közepette azzal vigasztaltam magam, hogy ha éjfélig sikerülne elaludnom, és ha vasárnap csak hét órakor ébredek, akkor ez elég lesz a vasárnapi strapához.
Hajnali ötig nem is volt különösebb gond. Ekkor viszont színre lépett Lajos, a szomszédok gyöngye. Ismét a nyitott ablakunk alatt szórakoztatott valakit. Engem kevésbé, de olyan kába voltam, hogy a vihogásokkal megtűzdelt beszélgetés után végül sikerült visszaaludnom. Fél hét után már nem voltam ilyen szerencsés. Ekkor ugyanis Lajosomnak eszébe jutott, hogy kertjében a gaz között fű is van, ami az elmúlt napok csapadékos időjárása után igencsak megnőtt. Hozta hát a benzines fűkaszát és gondos gazda módjára nekiállt füvet vágni. A hangzavar miatt a gyerekek sorra pattogtak ki az ágyból. Én küszködtem egy darabig, de aztán feladtam; győzött a (fű)kaszás.
Ha jól tudom, Balatonfüreden megtiltották a vasárnapi fűnyírást és minden olyan tevékenységet, ami a többiek nyugalmát zavarhatja. A rendelet sokakat fel is háborított, mert mint mondják, nekik akkor van idejük a kertjükkel meg a gazokkal foglalkozni. Szóval a hétköznapokból vasárnapra szorult a kerti munka. Vajon Istennek hol a helye?
Egy műsorban arról beszéltek, hogy a tudomány a közeljövőben a különböző pirulák segítségével el tudja majd érni, hogy alvási szokásainkat gyökeresen megváltoztassuk. Vagyis lehetségessé válhat, hogy valaki hétfőtől péntekig éjjel-nappal dolgozzon ha a munka, vagy a főnök úgy kívánja, és a hétvégét alvással töltse. Próbálom elképzelni ezt az időszakot. Vajon lesznek majd olyan vasárnapok, amikor a gyülekezet azért lesz üres, mert a testvériség akkor törleszti egész heti virrasztását? A vasárnapot nem csak pihenésre kaptuk! Kell egy nap, amikor nem a kezünké a főszerep. Kell egy nap, amikor a lélek feltöltődik. Kell egy nap, amikor ünneplőbe öltözik a család és elvonul az Isten házába, hogy ott erőt, bátorítást, vagy éppen a szeretet kifejeződéseként atyai feddést kapjon. Kell egy ilyen nap, de ha akkor fogunk aludni, a hét fáradalmait és a kapszulák hatásait kiheverni, mi lesz velünk, mi lesz a lelkünkkel?
Mindenesetre ha eljönnek ezek az idők, talán hálás leszek a kaszás Lajosokért, akik hajnali csevegéseikkel, vagy gépeik berregésével kiverik az álmot a szunnyadó hívőkből. Addig azonban egy kicsit még bosszankodok a vasárnapi ébresztő miatt.