Ne félj!

A 46. zsoltár így kezdődik: "Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe..." Állítólag 1521. április 16-án ezt a zsoltárt énekelték Luther és társai, amikor a wormsi birodalmi gyűlésre mentek. Később a reformátor meg is zenésítette a zsoltár szövegét és az evangélikusok mind a mai napig így is köszönnek egymásnak: Erős vár a mi Istenünk.
Tegnap miután hazaértünk, kipakoltam az autóból. Feleségem is pakolászott, de neki egy kicsit tovább tartott a művelet. Közben legkisebb lányunk meglátott egy kerti játékot és azzal kezdett bíbelődni. Miután végeztem, visszaültem az autóba, hogy beálljak a garázsba. Bítia a kocsitól néhány méterre állt. Miközben elfordítottam a kulcsot, figyeltem az addig gondtalanul játszó leányzót. Az autó beindult, mire Bítia felegyenesedett és rémülten nézte a kocsit. Nem sírt, de láthatóan félt. Viszont amikor meglátta felé közeledő édesanyját, rémülete alábbhagyott.
Szintén tegnap meglátogattuk anyósomat, aki szombaton orbánccal került a kórházba. Egy apró, jelentéktelen sérülés keletkezett a kezén, valószínűleg ez okozhatta a bajt. Szobatársa ugyanilyen betegséggel feküdt a kórteremben, akinél egy tüske váltotta ki a gyulladást. Kicsi, jelentéktelen dolgok kórházi végjátékkal. De...
Még ha megindul is a föld és a hegyek beleomlanak a tenger közepébe, akkor sem kell félünk, mert Isten a mi számunkra biztos segítség a nyomorúság idején - írta a zsoltáros. Milyen megnyugtató, ha valaki ilyen hitvallás mentén tudja élni ezer oldalról megpróbált, megnyomorgatott életét! Milyen üdítő, hogy amikor mellettünk jajkiáltások, félelemre okot adó hangok hallatszanak, láthatjuk a felénk siető isteni kezeket, melyek érintése megnyugtatja zaklatott szívünket. Tehát ne féljünk! Isten még a nyomorúság idején is biztos segítség!