Isteni jelenlét

Évekkel ezelőtt láttam egy dokumentumfilmet, mely különböző vallások követőiről, illetve azok szélsőséges dolgairól szólt. Olyan embereket mutattak be, akik énekek, imák mormolása közben révületbe estek, és révületükben véresre verték, vastag tűkkel, hegyes rudakkal átszurkálták, éles késekkel megmetélték magukat. Mindezt azért tették, hogy elérjenek egy olyan lelki szintre, ahol találkozhatnak isteneikkel.
A legtöbb vallás arról beszél, hogy isteneik szinte elérhetetlen magasságban-messzeségben vannak (hiszen ők erősek, szentek, az embereknél sokkal jobbak...), akikkel csak akkor lehetséges a kapcsolatteremtés, ha az ember különböző liturgiákat, tetteket végrehajt. Eszembe jut Illés próféta esete, aki a Karmel-hegyen döntésre próbálja késztetni a kétfelé sántikáló zsidókat. Javaslata a következő volt: "Adjatok azért nekünk két tulkot, és ők válaszszák maguknak az egyik tulkot, amelyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alá; én pedig a másikat készítem el, amelyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alá. Akkor hívjátok segítségül a ti istenetek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és amely isten tűz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, mondta: Jó lesz!" (1Kir 18,23-24) A tűzért való imádság közepette Baál prófétái révületbe estek, véresre vagdalták magukat, hogy eljussanak istenük szintjére, ahol elmondhatják neki: adj nekünk tüzet. Kérésük, révületük nem hozott eredményt.
A Biblia nem az emberi teljesítményeket helyezi a középpontba. Ez nem azt jelenti, hogy tetteink ne lennének fontosak, de Isten az üdvösséget nem néhány szuperszentnek, hanem az egész emberiségnek fel akarta ajánlani. Éppen ezért a kapcsolatteremtés elve is más. Nem nekünk kell magasra másznunk, hanem Isten jött közénk Jézus Krisztusban, aki nem csak a magukat sanyargató, transzba esett, a böjtöléstől megsoványodott emberekkel akart találkozni, hanem azokkal a bűnösökkel, akiket a társadalom is kirekesztett.
A Biblia Istene ma is, számunkra is elérhető, bárhol és bármikor kapcsolatba léphetünk vele. Igaz, amit az apostol mondott: mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Énekeink, imáink nem egy transz állapotot hivatottak előidézni. Amikor a gyülekezetben éneklünk vagy imádkozunk, nem az Isten jelenlétébe kerülés a cél, hiszen már ott vagyunk! Tartsuk ezt szem előtt és legyünk hálásak azért, hogy nem csak mi beszélhetünk Istenhez, hanem ő is megszólít minket Igéjén keresztül, prédikációk közben, vagy épp a szívünkön át az utcán járva, munka közben, hiszen őbenne élünk, mozgunk és vagyunk!