Miért csodálkozunk azon, hogy irgalmas samaritánusok helyett közönyös papok és léviták töltik meg azokat az utakat, melyek szélén sok sebből vérző, tehetetlen áldozatok fekszenek? Vagy miért csodálkozunk azon, hogy a legtöbb embert csak a saját baja érdekli és más sorsán-baján meghatódni sem tud? Egyebek mellett ugyanis erre, vagyis a közönyre "nevel" a tévé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.