A hívők gazdagok?

Olvasom, hogy Brazíliában sikkasztással és pénzmosással vádolják az Isten Országának Egyetemes Egyháza három vezetőjét. "A vád szerint mintegy 240 millió USD-nak megfelelő összeggel károsították meg a gyülekezet többségében elszegényedettekből álló tagjait. A pénzt különböző külföldi offshore számlák segítségével juttatták ki az országból. Az egyház vezetősége közleményben utasította el a vádakat. A vádlottak között található maga, az egyházat 1977-ben megalapító Edir Macedo püspök is. Az ügyész állítása szerint a vádlottaknak hamis ígéretekkel és fenyegetésekkel sikerült áldozataikat rávenni az adakozásra: 'lelki és anyagi támogatásra csak azok számíthatnak, akik képesek pénzbeli áldozatot hozni az egyház számára'. Az egyház, a vezetők bevallása szerint, mintegy 3 milliárd USD-nak megfelelő adományra tett szert 2006 és 2009 között, azonban az ügyész véleménye szerint a ténylegesen befolyt összeg sokkal nagyobb ennél." (mindennapi.hu)
Sajnos nem kell Brazíliába menni, hogy ilyen szomorú történetekről halljunk. Hány és hány olyan gyülekezet működik Európában, de itt Magyarországon is, ahol többet hallani a pénzről, a meggazdagodás kulcsairól, mint magáról Krisztusról! Az emberek pedig áment mondanak, hiszen Salamon is gazdag volt, Ábrahámról és utódairól nem is beszélve. A magát fenntartani képtelen, eladósodott, egyik napról a másikra élő, de a jobb életben reménykedő hallgatóság hogyne hallelujázna? Ugyan miért ne hinné el, hogy a kifürkészhetetlenül gazdag Isten őt is meggazdagíthatja? Ráadásul a prédikátor élete is arról tesz bizonyságot, hogy Isten anyagilag is megáldja az ő követőit; luxus villa, évente cserélődő szuper járgány, méregdrága öltöny - mind-mind az üzenet valódiságát sugallja. 
Egy külső szemlélőnek furcsa, hogy sokan bedőlnek az ámításnak. De gondoljuk végig a megkárosítottak helyzetét. Jön a vasárnap, amikor a család elindul a gyülekezetbe. Mivel másról sem hall, mint a meggazdagító Istenről, ezért az imaház parkolójába érve rögtön feltűnik neki, hogy míg ő Suzukival jár, addig a többiek Audival, Volvóval és ki tudja milyen csodaszekerekkel. Ha valaki parkolt már szakadt kocsival luxusautók között, akkor tudja, hogy mennyire rossz érzés tölti el ilyenkor az embert. A parkolóból irány a gyülekezet, ami tele van kedves és csinos emberekkel, akik egymás után mennek fel a színpadra, hogy bizonyságot tegyenek a rájuk szakadó anyagi áldásokról. Aztán elérkezik az adakozás ideje. "Jobb helyeken" már nem adják körbe a perselyt, hanem leteszik a szószék elé, és az adakozni kívánók előre mennek adományaikkal. Erős ember legyen a talpán, aki ilyen helyzetben a helyén marad és nem csatlakozik az adakozók táborához. Gyorsan hozzáteszem, hogy az adományozást és az adakozást fontos dolognak tartom, de amikor ez válik a dolgok lényegévé, amikor erről szólnak a vasárnapi igehirdetések, amikor egyik lenézi a másikat, mert nem elég új az autója, vagy a ruhája, nos, finoman szólva is túlzásnak tartom.
Jézus Krisztus földi szolgálatának egyik legszembetűnőbb tulajdonsága az együttérzés volt. Sem ő, sem a tanítványok nem törekedtek gazdagságra. Arra viszont igen, hogy átérezzék a gyászolók, az özvegyek, a betegek nehéz helyzetét. Azt hiszem, hogy Edir Macedo püspök úr és meggazdagodott társai erre képtelenek lesznek. Sajnos. A híradásban olvasom, hogy "az egyház jelenleg Salamon temploma másának  Sao Paulo-i megépítésén dolgozik, melynek tervezett költsége 200 millió amerikai dollárra rúg. Az új óriás templom akár 10.000 hívő együttes fogadására is képes lesz és tervek szerint a Frigyláda másolatának is helyet fog adni." Ezt a rengeteg pénzt talán másként is be lehetett volna fektetni. Sajnálom, hogy a püspök úr és vezetőtársai nem így látták. Sajnálom, hogy az egyház frigyládát faragtat, miközben százezrek élnek a brazil nyomornegyedekben és a szeméttelepek bűzében. Sajnálom, amikor a magam egyszerűségében én is közömbössé válok, amikor nem tudok megindulni mások nyomorán, amikor frigyláda faragáson gondolkodom, miközben mások kenyérről álmodoznak. Legjobban viszont Isten sajnálkozhat, akiről ezt olvasom: "Szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad." (2Kor 9,9)  
A pénz tehát nem azért adatik, hogy általa hatalmat és dicsőséget szerezzünk magunknak, hanem hogy mások javát szolgáljuk vele. Ne feledjük, hogy a mi Istenünk valóban gazdag, de ugyanakkor özvegyek és árvák Istene. Ha valamit kapunk Tőle, használjuk azt az Ő dicsőségére és embertársaink javára!