Vandálok és mesterek

"Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!" (Jer 1,10)

Hat parancsszó: gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs, plántálj. E hatból az első négyhez nem is kell különösebb ösztönzés, megy az magától is. Ezekhez - úgy tűnik - nem kell szakképesítés. Néhány hete vandál fiatalok több síremléket is megrongáltak az inotai temetőben. Az egész művelethez csak néhány perc kellett, meg az éjszaka sötétje. Tettükkel olyan károkat okoztak, melyek egy része nem forintosítható. Viszont nem hiszem, hogy Isten vandalizmusra késztette volna Jeremiást. Itt ugyanis nem csupán tönkretételről van szó, hanem újjáépítésről is.
Milyen könnyen belegázolunk egy ember lelkivilágába! Jól megmondjuk a magunkét, aztán önelégült mosollyal továbbállunk, mint aki jól végezte dolgát. De tényleg csak ennyi lett volna a feladatunk? Lehetséges, hogy Isten csak rombolni akarna rajtunk keresztül? Lehetséges, hogy csak azt kell elmondanunk, hogy a másik mit tett, mondott, gondolt rosszul? Biztos vagyok abban, hogy a gyomlálás mellett a plántálás is feladataink közé tartozik.
Bármilyen meglepő is, rombolni tudni kell. Egy hete Inotán felrobbantottak egy 105 méter magas gyárkéményt. A kémény mellett egyéb épületek is voltak, meg egy halom vezeték és ki tudja még mi minden. A robbantómestereknek úgy kellett elhelyezniük a robbanótölteteket, hogy a kémény az előre meghatározott helyre dőljön. Rombolniuk kellett, de nem mindent és nem meggondolatlanul! Egyebek mellett ez különbözteti meg a robbantómestert a temetői vandáltól.
Jeremiásnak úgy kellett rombolnia, hogy utána építeni és plántálni is tudjon! Ehhez nagy szakértelem, lelkieket tekintve pedig a Szentlélek vezetése szükséges. Ha csak emberi tenni akarás dübörög bennünk, akkor félő, hogy nem csak az elöregedett gyárkémények, hanem a hasznos épületek is összeomlanak. Egy példázatban Jézus arról beszél, hogy egy gazda jó magokat vetett a földjébe, de éjjel az ellenség is kiment, hogy konkolyt szórjon. A gaztett csak akkor derült ki, amikor a hasznos vetemény és a konkoly is növekedésnek indult. Mi a teendő? Valaki felvetette, hogy a konkolyt ki kellene tépni. A gazda viszont ezt mondta: "Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok" (Mt 13,29) Ez az, amit nekünk is mérlegelnünk kell, amikor mondunk, vagy teszünk valamit. Mert olyan könnyű lerombolni egy ember önbecsülését, örömét, reménységét. Olyan könnyen lerombolhatjuk egymást azzal a csatakiáltással, hogy az Úrért tesszük, hogy csak a bűn ellen harcolunk, de közben a konkollyal együtt kifordulnak a búzakalászok is. Meggyőződésem, hogy a gyomlálás, irtás, pusztítás, rombolás csak akkor válik Istentől kapott feladatunkká, ha készek vagyunk az építésre és a plántálásra is. A rombolás tehát soha nem lehet cél. A cél az építés és a plántálás, de ehhez meg kell tisztítani a terepet az Istentől kapott bölcsesség által. Ebben kérte az Úr Jeremiás munkatársi segítségét, és kéri talán a mienket is. Feladatainkhoz tehát ne vandálok, hanem mesteremberek módjára álljunk hozzá!