Ne félj az ekevastól!

"Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!" (Jer 4,3)

Idén ültettünk néhány zöldségfélét: paprikát, retket, répát. Igazán büszkék voltunk, amikor learathattuk munkánk gyümölcseit. A büszkeséget viszont sok munka előzte meg. Korábban nem kertészkedtünk, ezért "új ugart kellett szántani". Fogtam az ásót, és felforgattam a füves, gazos talajt, majd elegyengettem, a köveket, gazokat kiszórtam. A vetés ideje csak ezt követően érkezett el. Ezzel azonban nem ért véget a munka, ugyanis minden áldott nap öntözni kellett a kertet. Mivel nincs elég hosszú locsolótömlőnk, ezért kannában hurcoltuk a vizet. Minden nap, hónapokon át öntöztünk, hogy a magokból legyen valami.
Sokkal egyszerűbb elmenni a piacra és megvenni a szükséges zöldségeket, gyümölcsöket, viszont más íze van annak, amiért mi fáradozunk. Ez a lelki életre is igaz. Sokkal egyszerűbb a "piacra" menni, más munkáját learatni, nem fáradozni és csak az aratás örömében részesülni, mint új ugart szántani, vetni, öntözni, gondoskodni. Ma, amikor az emberek azt tartják eredménynek ami statisztikailag is mérhető, nagy a kísértés arra, hogy a fárasztó földi munkát kihagyva a "piacon" vásároljunk be. Nagy a kísértés arra, hogy egy-egy lelki beszélgetést, megtorpanásból való kilépést, bánatból örömre fordulást ne tekintsünk eredménynek, csak az aratást, vagyis azt, amikor valakit beállítunk a bemerítőmedencébe, hiszen statisztikailag ez mérhető.
Az ige nekem ma ezt üzente: szántsak új ugart. Vagyis ne keseredjek el, ha nem az aratással, de még csak nem is a vetéssel kezdődik lelki munkám, hanem a föld megtisztításával, megpuhításával, kigazolásával, sok, és néha értelmetlennek látszó feladattal. Ha eredményt akarok, akkor ez a lépés megspórolhatatlan, mert máskülönben a magok tövisek közé hullanak, ennek következményeit pedig jól ismerjük Jézus példázatából. Szóval nem kell félni az ásótól, vagy az ekevastól, meg a vízhólyagoktól, melyeket a kemény munka okoz, hiszen a sokáig értelmetlennek látszó munkát ezzel a hittel végezhetjük: "Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban." (1Kor 15,58)