Szemét ügy

Isten rengeteg tanácsot ad az embernek az élettel, az egymáshoz való viszonyunkkal, de a mindennapok dolgaival kapcsolatban is. Teheti, hiszen jól ismer minket. Ő az Alkotónk. Tudja, hogy melyek a gyengéink, de azt is, hogy miként küzdhetünk e gyengeségek ellen. A Példabeszédek könyvében ezt olvasom: "Az ajándék tág teret nyit az ember előtt, és az előkelők elé juttatja." (Péld 18,16) Az alábbi történet jól szemlélteti az Ige igazságtartalmát.
A szemeteskukát minden héten szerdán kell kitenni a házunk elé; a helyi köztisztasági vállalat ugyanis ekkor viszi el a szemetet. Így megy ez azóta, amióta itt élünk. Pár évvel ezelőtt gondjaim adódtak. Történt ugyanis, hogy a kukáskocsiról lepattant az egyik munkás, becsengetett hozzánk és azt mondta, hogy legközelebb nem fogja elvinni a szemetünket, mert nem fizettük be a szemétszállítási díjat. Mondtam neki, hogy a számlát a megadott határidőig rendezte a gyülekezet, de a koma hajthatatlan volt. Felhívtam hát a központi irodájukat, ahol a hölgy csodálkozva hallgatta történetemet, mert mint mondta, a szemétszállítóknak nincs információjuk arról, hogy ki fizetett és ki nem, ráadásul - mint mondta - a számlánk rendezve van. Kérte, hogy ne foglalkozzak a történtekkel, a szemetünk el lesz szállítva. Pár héttel később újabb incidensre került sor. A kukások megálltak a ház előtt, és miközben ürítették a szemeteseket, hangosan becsmérelték a hívőket. Ott álltam a nyitott ablak mellett és háborogva hallgattam a sok sületlenséget. Nem értettem, hogy mivel szolgáltunk rá e méltatlan viselkedésre. Mivel nem akartam kimenni és ordítozni, így nyeltem egy nagyot és próbáltam másra gondolni. A következő héten ugyanez a jelenet lejátszódott azzal a különbséggel, hogy akkor már felhívtam az irodát és elmondtam a történetemet. Sokat nem javult a helyzet, sőt! Pár héttel később újra kitettem a szemetest, ami eléggé meg volt púpozva. Nem csináltam belőle ügyet, mert szinte mindenki teletömi a szemetesét. Amikor jöttek a kukások, nemes egyszerűséggel kivettek egy zsákot a szemetesünkből és a földre dobták, a többit beöntötték a kocsiba. Utánuk rohantam. Miért nem vitték el a szemetünket? - kérdeztem. Mert a kuka tetejét nem lehetett lecsukni - válaszolták. De nézzen végig az utcában, egyik szemetest sem lehet lecsukni - mondtam. Ez nem érdekelte őket. Teljesen tehetetlennek éreztem magam. "Uram, miért történik mindez? Mit ártottam ezeknek az embereknek? Miért szórakoznak velem hétről hétre?" - tettem fel egymás után a kérdéseimet. Miután elhallgattam Isten előtt, elém hozta a fentebb említett igét.
A következő héten esett az eső, de én kiálltam a kapuba, amikor jött a szemetes autó. A kukások néha-néha felém lestek, mint akik próbálják felmérni, hogy vajon mit akarok tőlük. Amikor odaértek a házunkhoz, odaléptem hozzájuk, és mosolyogva a következőket mondtam: "Szeretnék adni önöknek egy kis ajándékot. Kérem, fogadják el." Ezzel átadtam egy szatyrot, amiben három dobozos sör volt. Soha többé nem kukacoskodtak velem. Így oldódott meg a szemét ügyünk, melyhez nem kellett több, mint Isten Igéjének igazsága, no meg három dobozos sör.