A kapcsolat

A múlt héten Keszthelyen jártunk. A Balaton partján lassan, komótosan vezettem és gyönyörködtünk a tájban, már ahol lehetett. Mert időnként azért meg-meg akadt a szemünk egy-egy szélfútta szemétgöngyölegen, vagy az autók ablakán kirepülő cigarettacsikkeken, ami mindig felborítja lelki békémet. Láttam azonban mást is: az egyik település határában egy gazban álló szőlőskert rondította a tájképet. 
Jézus arról beszél, hogy ő a szőlőtő, az Atya a szőlősgazda, és mi vagyunk a szőlővesszők. Minden kerten - így a szőlőskerten is - látható, ha foglalkoznak vele, de az is, ha elhanyagolják. Nem mondhatjuk, hogy az Atya elhanyagolja a kertet, és mégis... János evangéliumának 15. részében olyan szőlővesszőkről is olvasunk, melyek a sok gondoskodás ellenére nem teremnek gyümölcsöt, pedig a gazda munkája kifogástalan, és a szőlőtő egészséges. Hol  hiba? Nyilván nem a gazdában, nem a szőlőtőben, de még csak nem is a szőlővesszőben, hanem a kapcsolatban. A szőlővessző ugyanis akkor nem terem gyümölcsöt, ha elválik a szőlőtőtől. A szőlészethez értő szakemberek nyilván ezer okot fel tudnának sorolni a gyümölcstelenségre, de Jézus a lélek termőképtelenségének okát a vele való kapcsolat hiányára vezeti vissza. Gyümölcstelenségünk magyarázatát mi is másutt szoktuk keresni. Szeretünk hivatkozni nehézségeinkre, az ördög támadásaira, mások ellenünk elkövetett csúfságaira, a felgyorsult életre... Pedig a valódi ok a szőlőtőtől való elszakadás.
Jézus nem követeli, de szeretettel kéri: "Maradjatok énbennem és én is tibennetek." (Jn 15,4). Ha így teszünk, gyümölcsöt termünk. Milyen gyümölcsöt, gyümölcsöket? Vannak, akik az általunk Krisztushoz vezetett embereket tekintik annak. Akár így is érthetnénk az igéket, de ne feledjük, hogy az emberek megtérése sohasem egy ember munkájának az eredménye, hiszen ma is kellenek plántáló Pálok, és öntöző Apollósok. Viszont Krisztusban való gyökerezésünk, gyümölcstermésünk jeleként tekintem, ha meg tudunk bocsátani az ellenünk vétkezőknek, ha nem a magunk igazságát szajkózzuk, ha nem ítélünk, ha alázatosak és szelídek tudunk lenni a legkiélezettebb helyzetekben is, vagy ha nem mások gyümölcstelenségével foglalkozunk, miközben a saját portánkon is lenne tennivalónk. Az sem véletlen, hogy Jézus ezt mondja: "Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok" (Jn 13,35). A szeretet (még az ellenségé is), a tűrés, a megbocsátás nem a zsigereinkben leledző tulajdonságok. Gyümölcsök ezek, melyek a Krisztussal való kapcsolatunkból fejlődnek ki. Van azonban itt még egy érdekesség.
Egy másik példázatban Jézus egy olyan fügefáról beszél, mely három éve nem terem gyümölcsöt. Ennek ellenére a vincellér megkapálja, megtrágyázza, és várja a helyreállását. Van, amikor túl nagy pofont kapunk. Van, amikor felettébb elkeseredünk. Milyen jó, hogy a Gazda, a szőlőskert Ura nem azonnal nyúl az ásó, vagy a metszőolló után. Azt hiszem, hogy Urunk pontosan tudja, hogy vannak padlón töltött időszakaink, hogy néha nem úgy sikerül a gyümölcstermés, ahogy az elvárható lenne. Ennek ellenére várja, hogy vele való kapcsolatunk helyreálljon és újra teremjünk. Vessünk egy pillantást lelki életünkre. Vizsgáljuk meg a Szőlőtővel való kapcsolatunkat, és ha szükséges, változtassunk a dolgok menetén.