Mit látott Ezékiel?

Ezékiel könyvének 37. részében a száraz, testté formálódó csontokról olvasunk, mely megelevenedik a négy szelek felől előjövő Lélek hatására. Egy olyan prófétai része ez a Bibliának, melyről számtalan igemagyarázatot hallottam, de gyakorlatilag mind ugyanarról szólt: Isten az utolsó időkben eggyé teszi az ő népét, a gyülekezetet, leromboltatnak a felekezeti határok, kitöltetik a Szentlélek és Isten népe egy nagy, ütőképes sereggé áll össze. Hadd írjam le, hogy mit gondolok én erről a Bibliai részről.
Ha elolvassuk az említett szakaszt, látjuk, hogy ott Isten Izraelről beszél. Arról a népről, melyet annyi gondoskodással és szeretettel vett körül a Teremtő, és amely ennek ellenére nyakas és engedetlen néppé vált. Isten mégsem mondott le róluk. Újra meg újra küldte a prófétáit, kiken keresztül szerette volna helyreállítani megtévedt népét. A törekvések sikertelennek bizonyultak. Voltak ugyan pozitív változások, de ezek nem tartottak sokáig. Az ország kettészakadása után például nem találunk olyan királyt északon, aki Isten akaratának megfelelően kormányozta volna a népet. Így történhetett meg, hogy az Egyiptomból kiszabadított, sok csodát átélt, tejjel és mézzel folyó földön élő nép fogságba került. Először Izraelt deportálták Asszíriába, majd Júdát Babilóniába.
Ezékiel könyve Júda deportálásának idején játszódik. Akkor, amikor az emberek nem szövögettek álmokat a jövőt illetően, hiszen el kellett hagyniuk szülőföldjüket és kénytelenek voltak elviselni Babilon fennhatóságát. Ezért jogos Isten kérdése: "Vajon megélednek ezek a tetemek?" (Ez 37,3) Ezt követően látja a próféta, hogy zúgás és zörgés közepette (Ez 37,7) a csontok összeilleszkednek, testté formálódnak, majd az élettelen tetemre Lélek száll, aki megeleveníti azt. Úgy gondolom, hogy ez az ígéret pünkösdkor teljesedett be. Akkor, amikor Jeruzsálemben összegyűltek "minden nép közül, melyek az ég alatt vannak" (ApCsel 2,5). Ekkor küldetett a Lélek és ekkor elevenedett meg a Test, melyet mi gyülekezetnek hívunk. Az Apostolok Cselekedeteiben ugyanazokról a jelenségekről olvasunk, mint Ezékiel könyvében. A csontok összeilleszkedését zúgás és zörgés kísérte, csakúgy, ahogy a pünkösdi eseményeket (ApCsel 2,2). Az apostolok sebesen zúgó szélről számoltak be a Szentlélek megjelenésekor, csakúgy, ahogy Ezékiel is leírta: "Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jőjj elő lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek!" (Ez 37,9)
Az újszövetség sehol nem utal arra, hogy Ezékiel próféciája egy pünkösd utáni ismételt Lélek-kitöltetésben valósulna meg. Ugyan miért is kellene ennek megtörténnie, hiszen a Lélek már kitöltetett (visszahívva pedig nem lett!), és egyebek mellett Ő az, aki élteti a Gyülekezetet többek között az Általa osztogatott ajándékokkal (1Kor 12,7-11). Pál sokat beszél a gyülekezetről, mint Testről, a Krisztus Testéről, melyben nem az a kérdés, hogy a csontok egymáshoz illeszkednek-e, vagy kerül-e a csontokra hús, hiszen a Test pünkösdkor összeállt. Sokkal nagyobb kérdés, hogy a Test tud-e működni, hogy a tagok tudják-e segíteni egymás és a Test működését. Ezért kéri az apostol, hogy engedjük a Léleknek, hogy ő irányítsa a Testet, mert ha szabályok, tapasztalatok és emberi rendelések által mi akarjuk irányításunk alá vonni, ugyanaz a sors vár ránk, mint a törvényeskedő zsidóságra. Arra bátorítja a hívőket, hogy: "Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban; Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben." (Ef 4,15-16) Az 1Kor 12-ben pedig hosszasan ecseteli, hogy mindegyik tagnak szüksége van a másikra, mert csak így tud a Test működni. Jézus a főpapi imájában is erre gondolhatott, amikor az egységért imádkozott: "Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem." (Jn 17,21) A feladat tehát nem csak az, hogy összeálljunk egy Testté, hanem hogy meg is maradjunk egy Testnek, egy olyan Testnek, melyet emberi rendelések, kőbe vésett törvények helyett a Lélek mozgat, és melynek feje maga a Krisztus!
Az Ezékiel 37 alapján tehát nem tudok egy majdani nagy Lélek-kiáradásért imádkozni. Inkább hálát tudok adni azért, hogy ez már megtörtént. Azért viszont tudok fohászkodni, hogy a tetemekből, száraz csontokból összeállt Testben, melynek feje maga Krisztus, tudjam elvégezni a magam feladatát, hogy ezzel is a Test megmaradását, sőt, növekedését szolgálhassam, valamint azért is imádkozom, hogy okulva Izrael példáján a Gyülekezet soha ne veszítse el az isteni irányítást. Ha ezt éljük meg helyi gyülekezeteinkben, akkor egymással összedolgozva csodákat élhetünk át.