Mi igazságos?

"Ami igazságos, megadom neked" - olvassuk Máté evangéliumának 20. részében, a szőlőmunkásokról szóló példázatban. A példázat egyik kulcskérdése ennek a mondatnak az értelmezése mentén fogalmazódik meg. A hajnal óta dolgozó munkások úgy gondolták, hogy a legigazságosabb az lenne, ha több pénzt kapnának, mint az egy órára felfogadott társaik. A szőlő ura viszont úgy gondolta, hogy mindenkinek ugyanannyit ad.
Hogy mi igazságos és mi nem, ma is vita tárgyát képezi. Már gyermekként is átélhettük, hogy szüleink nem voltak mindig igazságosak. Legalábbis a mi szemszögünkből nézve. Aztán most, hogy én is szülő lettem, szembesülök az igazságtétel nehézségeivel. Gyermekeim vitatkoznak egy játékon. Az egyik azt mondja, hogy ő látta meg előbb, ő kezdett vele játszani. A másik viszont azzal védekezik, hogy a játékot ő kapta a szülinapjára. Kinek adjak igazat? Ilyenkor kísért a gondolat, hogy Salamon katonájához hasonlóan fogok egy kardot, kettéhasítom a vita tárgyát, aztán mindenki tegye amit jónak lát. Ilyen szadizmusig még nem jutottam, de a tehetetlenség érzéséig igen. Aztán ott vannak a törvényeink. Igazságos, hogy a nyugdíjazott rendőröket visszahívják dolgozni? Igazságos, hogy a rokkantakat visszaminősítik? Igazságos, hogy az ember felvesz 10 millió forint hitelt, hat éve törleszti, és a jelenlegi tartozása 15 millió?
Van, hogy az ember Isten döntéseit is igazságtalannak tartja. A munkások gondolatmenete jól követhető: ha a többiek egy óráért 10 pénzt kapnak, akkor mi, akik 12 órát dolgoztunk, 120 pénzt kellene, hogy kapjunk. Isten döntései viszont nem feltétlenül követik a mi logikánkat. Ezért szoktuk feltenni a logikusnak tűnő kérdéseinket: Miért pont én betegedtem meg? Miért pont velem történik ez? Miért sújt engem az Isten? Mert a mi logikánk alapján felfoghatatlan az, ami velünk történik. A miértekre bizonyára van válasz, de ehhez a mi logikánk mentén (ha ő 1 óráért 10 pénzt kapott, akkor én 12 óráért 120-at fogok kapni) nem fogunk eljutni. A hívő ember egyébként is más oldalról közelít a témához. Mi ugyanis elhisszük, hogy Isten igaz, ő nem fog becsapni minket. Valahol olvastam e példázattal kapcsolatban: Isten nem bért fizet az övéinek, hanem ajándékot ad. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy megkapjuk ami igazságosan jár, akkor büntetést, kárhozatot fogunk kapni. Ha viszont ráhagyatkozunk Isten igazságára, akkor jutalmat, ajándékot fogunk kapni, mert a mi Urunk nem csak igazságos, hanem kegyelmes is. Ő pedig úgy döntött, hogy ennek, nekem, nekünk, az utolsóknak, akik alig fáradoztunk valamit, ugyanannyit ad, mint az elsőknek. Ez a kegyelem.