Az összeomlás szélén

Európa számos országa komoly anyagi problémákkal küzd, elég csak Írországra, Spanyolországra, Portugáliára, vagy Görögországra gondolnunk. Sokáig úgy tűnt, hogy a fejlett nyugati társadalmak jó úton haladnak szemben a kommunista elveket valló országokkal. Ezt erősítette a Szovjetunió 1991-es felbomlása.
A magyar rendszerváltásig a hatalom nem, vagy csak nagyon korlátozott mértékben engedte meg a nyugatra utazást. Nem véletlenül. A nyugat csillogása, az anyagi stabilitás és a jólét ugyanis sokakat megigézett némelyeket olyannyira, hogy végleg elhagyták szülőföldjüket. Aztán jött a rendszerváltás, mely felerősítette a "nyugativá válás" vágyát. Amikor megnyíltak a határok, megindultak a magyarok a fagyasztószekrényekért, olajsütőkért, tévékért, vagy egyszerűen csak azért, hogy lássák az addig eltitkolt, szögesdróton túli világot. Örülök, hogy az a régi, diktatórikus rendszer eltűnt, habár nagyapáink még mindig sokat tudnak mesélni annak a korszaknak az átkairól. Viszont Észak-Korea polgárai ma is átélik, ami nálunk már csak történelem. Ha valaki ott szót emel a rendszer ellen, azonnal munkatáborban találja magát. A lakosság negyede éhezik, miközben a hadsereg óriási összegeket emészt fel. Becslések szerint Észak-Korea hadserege az ötödik legnagyobb a világon; minden 25 lakosra jut egy katona.
Nálunk más idők járnak. Időközben nyugativá váltunk. Még 20 éve Trabantokon meg Skodákon jártunk és éveket kellett várni egy vonalas telefonra. Ma a McDonald's-ban meg a Burger Kingben ebédelünk és fiataljaink nem azért járnak szakadt nadrágokban, mert nincs mit felvenniük. Viszont nem biztos, hogy a jövő is ilyen csillogó lesz. 
Egy-két éve David Wilkerson arról írt, hogy Európában egy ország csődbe fog jutni. Sokan kinevették David Wilkersont és másokat, akik erről prófétáltak. Hogy miért? Mert van nemzetközi hitelintézetünk, meg egy erős Európai Unió, mely megsegíti a bajba jutott országokat. Ennek jegyében 2010-ben 110 milliárd Eurót szavaztak meg az EU tagállamok Görögországnak. Baj megoldva. Vagy mégsem? Néhány napja arról nyilatkozott valaki, hogy újra egy legalább ekkora összegre lenne szüksége a belviszályokkal küszködő országnak. Ugyanakkor egyre több neves közgazdász állítja: elkerülhetetlen a görög csőd, és lehet, hogy a sor más országokkal folytatódik. Viszont nem csak Európa van bajban.
Arról is olvasni, hogy a növekedés-centrikus ázsiai modell az egész világot bajba sodorhatja. 2050-re a számítások szerint 5 milliárd ázsiai ember él majd bolygónkon, akik - legalábbis fogyasztási szokásaikat tekintve - egyre inkább nyugativá akarnak válni. Ma ezer kínaira 150 autó jut, míg a nyugati világban 750-800. Mi lesz, ha egyre több ázsiai vágyódik majd autóra? Ha erősödik az igény, 1,5 milliárd gépkocsi gyártására lesz szükség, melyek nem kevés környezeti kockázatot jelentenek. Az USA-ban évente 9 milliárd szárnyast fogyasztanak, míg egész Ázsiában 16 milliárdot. Ha az ázsiaiak követik majd a nyugati divatot és szokásokat, akkor évente 200 milliárd szárnyasra lesz szükség a kontinensen. Ilyen igények mellett az ökológiai rendszerek összeomlanak.
Mindenki jobban, kényelmesebb körülmények között akar élni. A görög utcák ma olyan emberekkel telnek meg, akik béreik szinten tartását, és jobb életszínvonalat követelnek. A különböző előrejelzéseket olvasva nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a jövőben kenyérért és vízért fognak tüntetni, utcára vonulni, és nem csak a görögök. Nem irigylem azokat, akik hit nélkül indulnak neki egy ilyen jövőnek, de azokat sem, akik kormányokban, emberekben, vagy a most még gazdag, jómódú országukban bíznak. Akik viszont Istenbe vetik hitüket, megtapasztalhatják: "Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé." (Zsolt 37,25).