2011. június 16., csütörtök

Tizenhat lépcső magasan

Ahogy belépünk a bejárati ajtónkon, tizenhat lépcsőt kell megmásznunk a lakótérig. Tizenhat lépcső, amit az elmúlt több mint tizenegy évben ki tudja hányszor jártunk meg néha futva, máskor alig vonszolva magunkat. Veszélyes. Egy rossz mozdulat, egy pillanatnyi figyelemkihagyás és máris megvan a baj. Bizony előfordult, hogy egyik-másik gyermekünk a nagy sietségben megbotlott, de hála Istennek mindeddig nem történt komoly baj.
Bítia lányunk alig múlt egy éves. Fel-alá futkározik a lakásban és nagy élvezettel fedezi fel a szekrényeket, a fürdőszobát, a könyvespolcot, és nagy kedve lenne a lépcsőt is kipróbálni. Hogy megakadályozzuk a bajt, a lépcső tetejére egy gyerekzárral ellátott kaput szereltünk. Működtetése egyszerű, de egy kisgyerek számára megfejthetetlen. Tegnap mégis közel kerültünk ahhoz, hogy nagy baj történjen.
Este Gyulafirátóton voltam gyülekezetben, ahonnan mindig küldenek valamit a gyerekeknek. Tegnap egy szatyor cseresznyével és négy darab csokival pakoltak fel. A csokikat a táskámba raktam és mire hazaértem, el is feledkeztem róluk. Később, amikor eszembe jutott tartozásom, Filemont kértem meg, hogy hozza fel a csokikat a lépcső alján hagyott táskámból. Annyira megörült a hírnek, hogy rögtön a lépcsőhöz rohant. Miközben kinyitotta a kaput és lefelé szaladt, én a szobába mentem. Hallottam a kapu nyitódását és a lépcsőfokok zaját, melyek a gyors lábak alatt hangosan pufogtak. Aztán egy sikítás... Hátra pillantottam és láttam, hogy feleségem gyors léptekkel közeledik a kapuhoz. Rögtön utána rohantam és hirtelen engem is remegés fogott el. Filemon ugyanis a nagy sietségben elfelejtette becsukni maga után a kaput, Bítia pedig ott állt tizenhat lépcső magasan a nyitott kapu előtt. Ha egyetlen pillanattal később ér oda a feleségem, rossz bele gondolni, hogy mi történhetett volna. Egy hajszál választott el minket a bajtól. Vagy ennél azért több?
Később, amikor egy kicsit megnyugodtam, eszembe jutott egy bibliavers: "Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe." (Zsolt 91,11-12). Hálásak vagyunk Istennek, hogy a nap nem sírással fejeződött be. Hálásak vagyunk, hogy angyalainak most is parancsolt, hogy figyelmetlenségünk ellenére megőrzött bennünket. Jó tudni, hogy Valaki mindig figyel és vigyáz ránk tizenhat lépcső magasan is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Összes oldalmegjelenítés