Felelőtlenség?

Amikor első gyermekünk megszületett, valaki megjegyezte: felelőtlenség gyereket szülni egy ilyen gonosz világra. Vajon mit mondott volna, ha tudja, hogy még másik három gyermekünk is lesz? Ez a furcsa gratuláció azért jutott eszembe, mert tegnap az egyiptomi fáraó népességpolitikájáról olvastam a Bibliában. A fáraó így gondolkodott: "Nosza bánjunk okosan vele (Izraellel), hogy el ne sokasodjék és az ne legyen, hogy ha háború támad, ő is ellenségünkhöz adja magát és ellenünk harcoljon és az országból kimenjen." Ezért kegyetlenül megdolgoztatták a zsidókat. Úgy gondolták, hogy ez a kegyetlenség, a kemény munka és a bizonytalan, kilátástalan jövő majd elveszi a kedvüket a gyerekvállalástól. Arra viszont nem számítottak a politikusok, hogy a dolog fordítva sül el: "De minél inkább sanyargatták őt, annál inkább sokasodott és annál inkább terjeszkedett..."
Miért vállaltak egyre több gyermeket a zsidó szülők? Talán mert ismerték József végrendeletét: "Mikor az Isten titeket bizonnyal meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal." Számukra a jövő nem a sárdagasztást, a téglavetést vagy a szalmaszedést jelentette. Hitük szerint gyermekeik már nem Egyiptom kiszolgálói lesznek, hanem az új föld, az Isten által megígért föld birtokosai. Az egyre több zsidó kisgyermek ezt a reménységüket testesítette meg. Amikor pedig sorsuk megnehezedett, tudták, hogy közel a szabadulás órája.
Ha csak erre a világra nézünk, nekünk sem lehet sok okunk a bizakodásra; az élet nehéz, a munka kemény, a körülmények sokszor kegyetlenek. Miért van bennünk mégis akkora bizakodás, optimizmus, hogy gyermekeket vállaltunk? Mert a jövőt nem a sárdagasztásban látjuk. Ha csak a robotmunka, a kizsákmányolás és a sok evilági szenvedés lebegne a szemeink előtt, tényleg nem lett volna értelme a gyerekvállalásnak. Viszont egyetértünk ezzel a bibliaverssel: "Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük." Hisszük és várjuk Isten meglátogatását és azt, hogy gyermekeinkkel együtt örökségül kapjuk Isten ígéreteit.