- A Naominak beadnád a gyógyszert? Ott van a hűtőszekrényben, de előtte keverd össze! - kérte a feleségem.
Beadtam, igaz nem kis fáradtság árán, mert a Naominak nem ízlett.
- Be kell venned, mert ettől gyógyulsz meg!
- De rossz az íze...
- Nem baj, ez gyógyszer. A doktor néni mondta, hogy be kell venni, hogy meggyógyulj.
Végül nagy nehezen letuszkoltam az egyébként kinézetre is rossz gyógyszert. A gyerek minden korty után megrázkódott, de hát ez gyógyszer - mondogattam magamban - és nem az a dolga, hogy jó íze legyen.
Körülbelül egy fél óra múlva a Naomi panaszkodott, hogy fáj a hasa, majd kicsivel később hányt. Aztán megint hányt és még mindig nagyon fájlalta a hasát.
- Biztos a mellékhatások. Olvasd el, hogy mit ír a betegtájékoztató! - mondtam a feleségemnek, aki odament a hűtőszekrényhez, és kivette a gyógyszert.
- Te mit csinálsz? - kérdeztem. Én nem azt a gyógyszert adtam neki...
Kiderült, hogy az antibiotikum helyett egy csípések elleni ecsetelő löttyöt nyomtam le a lányom torkán. Hirtelen melegem lett. Hála Istennek nem lett komolyabb baj, de az eset, mely talán egy éve történt, sok tanulsággal szolgált.
A történet azért jutott eszembe, mert a napokban a Példabeszédek 2,1 versén akadt meg a szemem: "Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál..." Ha beveszed... A jó tanács is csak annyit ér, amennyit megtartunk belőle - szoktuk mondani. Ez pontosan így van Isten Igéjével kapcsolatban is: csak akkor használ, ha bevesszük.
Legkisebb gyermekünket még etetni kell. Szinte naponta kap olyan ételt, amit addig nem. A babák a szájukkal fedezik fel a világot. Amit megfognak, rögtön felemelik és be is veszik, ezért a szülők egyik szeme mindig rajtuk van. Mert bekapják a szemetet, a papírdarabokat, a földön maradt apró játékokat is. Bezzeg az ennivalót! Először csak éppen hogy hozzáértetik a szájukat. Mintát vesznek. Aztán az esetek egy részében megrázkódnak és innentől kezdve vesztésre állunk. Mert mondhatjuk mi, hogy az anyuka, meg az apuka kedvéért... Szájukat mintha lelakatolták volna.
A lelki dolgokban is ismert ez a jelenség. Pál ír olyanokról, akik fülük viszketése szerint gyűjtenek tanítókat. Olyanok is vannak, akik így gyűjtenek maguknak Igéket. Csak azt hajlandók bevenni, ami nekik tetszik, ami szívükhöz közel áll. Ez veszélyes. A nem megfelelő táplálkozás ugyanis rengeteg gondot okozhat a gyerekeknél is. Egy rádiós műsorban hallottam például olyan gyerekről, aki csak a tejbegrízt volt hajlandó megenni, jóllehet már hat éves volt . Ez rengeteg bajt okozhat. Például nem fejlődik megfelelően a gyerek szájizomzata, hiszen a tejbegrízhez nem kell rágnia. Ha nem fejlődik a szájizomzat, akkor logopédiai gondjai is lesznek és lehetne még folytatni.
Isten, a mi Atyánk tudja, hogy milyen eledel illik hozzánk. Kérdés, hogy azt hajlandóak vagyunk-e bevenni, megbízunk-e Benne, aki a kanalat tartja, vagy inkább válogatunk a magunk ízlésének megfelelően? Ne válogassunk. Szükségünk van a mennyei étrendre. Ha aszerint táplálkozunk, ha bevesszük Isten tanácsait, akkor az író ebben látja a következményt: "Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz." (Péld 2,5).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.