Van békesség?

Tegnap az Országos Presbitérium ülésén vettem részt. Reggel hét órakor indultam és este hétkor értem haza; hosszú és fárasztó nap volt, de leginkább megrázó. A délutáni együttlétet ugyanis személyes jellegű kérésekért való imádkozással kezdtük. Egy középkorú lelkipásztor elmondta, hogy a feleségénél mellrákot diagnosztizáltak, ami a nyirokmirigyekre is átterjedt. A család megrendült, várja az isteni beavatkozást. Egy másik lelkipásztor arról beszélt, hogy a gyülekezetükből egy huszonéves leányzónak ugyanilyen problémája van. Egy harmadik atyafi pedig azt közölte, hogy a 35 éves rokonánál fültőmirigy daganatot diagnosztizáltak, amit nem is tudnak műteni az orvosok. A fiú nyelőcsöve tele van hólyagokkal, enni nem tud, sokat fogyott.
Ott ültem és kábultan hallgattam a rémisztő történeteket. Húszas, harmincas éveikben járó fiatalok, akik farkasszemet néznek a halállal. Fiatalok, akik jövőjük építése helyett az életért küzdenek. Aztán eszembe jutott egy-két olyan ifjú, aki szánakozó vigyorral hallgatta egyik másik prédikációmat, amikor arról beszéltem, hogy egyetlen ember számára sincs megígérve a holnapi nap. Aztán az is eszembe jutott, amikor egyik volt osztálytársam temetésén ott álltam a sír mellett és néztem, amint a húszas éveikben járó focista társai sírva dobálták virágaikat és focimezeiket a sírgödörbe. Ott nem volt helye vigyorgásnak. Ott senki nem kételkedett abban, hogy bármelyikünk lehet a következő sírba szálló.
Az egyik lelkipásztor elmondta, hogy amikor a fiatal leányzónál felfedezték a daganatot, megkérdezték az orvost, hogy ez mitől alakulhatott ki. "Talán köze lehet ehhez annak a két autóbalesetnek, amit elszenvedett?" - kérdezték. Nem - mondta az orvos. Inkább a stressznek.
Igen, a stressz. A csendes gyilkos. Hányan őrlődnek napról napra a kifizetetlen tartozásaik, hiteleik, rendezetlen párkapcsolatuk, egy nem várt gyerek, a munkanélküliség, a betegségek, gyermekeik, az emelkedő árak, a kötözködő após, anyós, szomszéd miatt! Hányan vannak, akiknek nincs egy perc nyugalmuk sem, akik még vasárnap sem tudnak megpihenni és a lelkükkel foglalkozni, mert akkorra hagyják a fűnyírást, a falazást, a kert felásását, vagy a nagy bevásárlást! Nincs békesség - írja a Biblia, ami igazabb, mint valaha. A békétlenségnek pedig következményei vannak ha tetszik, ha nem.
Miközben ezeken jártattam az agyam, eszembe jutott egy vigasztaló bibliavers: "Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!" (Jn 14,27). Ezt a békességet kívánom és várom.