2011. június 24., péntek

Utolsó lehelet

Jézus mellett ketten függtek a kereszten. Mind a két ember közismert bűnöző volt. Gondolom őket is megostorozták, megalázták, örömtáncot jártak halálos ítéletük felett, majd őket is kikísérték a Golgota nevű hegyre. Őket is keresztre fektették, majd erős szögekkel kezeiket és lábaikat a fához szegezték. Úgy, ahogy Jézus, ők is megküzdöttek minden lélegzetvételért mielőtt kilehelték lelküket. De előtte történt valami. Az egyik elítélt kegyelemért könyörgött Jézushoz, míg a másik utolsó erejével is csak szitkozódott, átkozódott. Pedig micsoda lehetőség adatott ennek az embernek! Mellette függött a világ megváltója. Csak el kellett volna ismernie, hogy vétkezett és éppen ezért jogosan függ a kereszten, majd Jézus felé fordulva kegyelemért kellett volna kiáltania. De nem... Ő ott, ilyen körülmények között sem látta be élete nagy tévedéseit. Nem tudott lemondani önmaga igazáról és felismerni Jézusban a valódi igazságot. Küzdött az életben maradásért, fájdalmai egyre nagyobbak voltak, tüdeje egyre kevésbé jutott friss levegőhöz, de azt  kevés levegőt is átokmondásra, gúnyolódásra használta.
Vannak emberek, akiket két vállra fektet az élet. Széttárt karokkal, tehetetlenül bolyonganak megoldásokat keresve, de nem találva. Reménytelenek, mert egyedül maradtak, megalázták őket, elvették a megélhetésüket, halálosan megbetegedtek és mégis... Ahelyett, hogy ebben a reménytelen állapotban Istenhez kiáltanának és örök életért könyörögnének, még mindig csak gúnyolódnak. Halálukig csak gúnyolódnak.
Jézus az egyik elítéltnek ezt mondta: ma velem leszel a paradicsomban. A másikhoz viszont nem szólt semmit. Ez a jézusi némaság, hallgatás az ember életének legtragikusabb pontja. A gúnyra, gőgre nincs felelet. Ma még lehetőségünk van mondani valamit Jézusnak. Hogy mit, az rajtunk áll. Mit préselünk ki magunkból? Mi hagyja el ajkunkat életünk legnehezebb, vagy talán utolsó pillanataiban?
Jézus épp úgy, sőt, jobban szenvedett, mint a mellette függők. Minden lélegzetvétel komoly fájdalmat okozott, de nem a saját fájdalmára, hanem a másik üdvösségére gondolt, amikor kimondta: ma velem leszel a paradicsomban. Remélem, hogy ez a kijelentés ránk, mai kiáltókra nézve is igaz. Úgy legyen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Összes oldalmegjelenítés