Új folt, régi posztó

Jézus egyik érdekes példázata ragadott meg: "Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt. És senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiömöl, és a tömlők is elvesznek." (Lk 5,36-37)
Sokféle magyarázatát hallottam már ezeknek a példázatoknak. Voltak, akik azért alakítottak új gyülekezetet, mert itt már nem maradhatunk, hiszen az új bor (pontosabban ők, a lendületes, tettre kész emberek) nem illik a régi tömlőbe (pontosabban a néhány évtizede alakult és rendhez szokott gyülekezetbe). Nem gondolom, hogy gyülekezeteinket kellene régi tömlőhöz, vagy régi posztóhoz hasonlítani.
Ebben a szakaszban arról kérdezik Jézust, hogy ő és tanítványai miért nem böjtölnek, holott a farizeusok és János tanítványai rendszeresen végzik az önsanyargatást. Igen ám, de Jézus más helyen arra is rávilágít (gondoljunk a farizeus és a vámszedő imájára), hogy sokaknál a böjt csak a mások általi elismerést szolgálta. Nem Isten, hanem emberek felé fordultak önsanyargatásuk közepette. De itt másról is szó van. Arról, hogy azt a lelki állapotot, mely kialakult, nem lehet reformokkal megjavítani. Volt idő, amikor a böjt mögött igazi bűnbánat volt, mint például Ninive esetében. Jézus idejére viszont - jórészt - eltűnt belőle a lelkiség. Látványcikké vált épp úgy, mint az ima, amit némelyek a belső szoba helyett az utcasarkokon és fennhangon űztek. A zsidók a lényeget veszítették szem elől. Jézus nem arra vállalkozott, hogy ezt a régi rendszert javítgatja, hogy befoltozza a réseket. Teljesen újra van szükség. A régi formák közé nem tölthető az az új, amit ő képvisel. A régi elgondolás képmutatáson, emberi elgondolásokon alapult. Ezért nem volt esélye egy-egy beteg, meddő, vagy láthatóan bűnös embernek. Jézus viszont arról beszél, hogy "új parancsolatot adok nektek..." Ezt az újat - a szeretetet - nem bírja el a régi elgondolás; csak nagyobb lesz a szakadás. A régi keretek nem tudtak mit kezdeni a feloldozott házasságtörő asszonnyal vagy azokkal a bűnösökkel, akikkel Jézus egy asztalhoz ült. Pontosabban csak annyit tudtak velük kezdeni, hogy kiközösítették őket, vagy köveket ragadtak ellenük. A régi erre volt képes. A szeretet viszont másra irányítja a figyelmet. Nem a bűnre, hanem a bűnösre.
A Jézus által emlegetett új nem arról beszél, hogy hagyjuk el gyülekezetünket és keressünk egy annál lendületesebbet, hanem arról, hogy megjelent a kegyelem, amiben addig nem hittek a kor vallásos vezetői. Ők a teljesítményeket helyezték előtérbe. Tehát Jézus nem a benne hívőknek és őt követőknek, hanem a saját teljesítményeikben bízóknak és azoknak mondja a példázatot, akik a keretekben, a "rendszerben" bíznak a kegyelem helyett.