Haj baj

Egy magamfajta embernek állítólag 206 csontja, 640 izma, 5 liter vére, 32 foga, és kb. 5 millió hajszála van, melyekből naponta mintegy százat itt-ott elhullatunk. Ebből a százból egyet-egyet megtalálok a párnámon, a szőnyegen, a zuhanyzóban, vagy éppen a levesemben, de fogalmam sincs, hogy a többit hol potyogtatom el. Nem szoktam velük foglalkozni. Leesnek, de nő helyettük újabb, legalábbis egyelőre ez így történik.
A Bibliában ezt olvasom: "Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva." (Mt 10,30) A 'mind' vonatkozik az 5 millió megmaradóra, de a napi 100 kihullóra is. Vonatkozik a megőszülőre, az elvékonyodóra, a játék végén a gyermekem kezében maradtakra, a töredezett végűre, a fodrász által kettévágottra, a fülemet csiklandozóra, a szemembe lógóra, de a fénytelenre épp úgy, mint a schaumás csillogásúra.
Ez a bibliavers számomra azt jelenti, hogy Isten olyan dolgokat is számon tart, számításba vesz, mely velünk kapcsolatos, de minket mégsem érdekel. Ő akkor is tudja, hogy valami fogytán van, amikor nekünk még 5 millió van belőle. Talán csak akkor tűnik fel a hajhullás, amikor a Nap a fejünk tetejét használja tükörnek, és akkor eszmélünk rá a bajra, amikor arról orvosi papírunk van, vagy megírta az újság. Ezzel szemben Isten már akkor tudott bajunkról, problémánkról, amikor annak még semmi jelét nem láttuk, vagy ha igen, az még nem volt nyugtalanító. Engem megnyugtat, hogy minden hajszálammal együtt, de akár kopaszon is számon tart az Isten.