Ha nem tenné is...

Nabukodonozor tüzes kemencével fenyegette meg Dániel barátait, akik nem akartak térdet hajtani a király szobra előtt. Hogy az uralkodó nyomatékot szerezzen szavainak, így fejezte be fenyegető beszédét: "kicsoda az az Isten, aki kiszabadítson titeket az én kezeimből?". Ezzel a mondattal a király saját uralma és istenei felett mondott ítéletet. Beismerte ugyanis, hogy nem tud olyan istenről (és ezek szerint az ő istenei között sincs olyan), akinek erősebb keze lenne az ő kezénél. Úgy gondolta, hogy ha ő, a másokat leigázó, világ uraként emlegetett király nem tud nálánál erősebb Istenről, akkor ilyen nem is létezik. Nyilván - gondolhatta - a zsidók Istene sem lehet más mint a többi, ha országukat leigázhatta és a népet elhurcolhatta. Dániel barátai viszont másként gondolkodtak.
Milyen szép és bátor hitvallás ez: tudjuk, hogy a mi Istenünk erősebb nálad és ki tud szabadítani a te erősnek vélt kezedből, de ha nem tenné is, nem rendülünk meg ebbéli hitünkben.
De ha nem tenné is... Tudjuk, hogy a mi Istenünknek hatalma van a betegségek, természeti erők, uralkodók felett. Tudjuk, hogy bármit megtehet. Tudjuk, hogy csak egy szavába kerül és ha kell megállítja az emberért a bolygókat, leállítja az univerzumot mint Józsué, vagy Ezékiás idejében. Tudjuk, hogy Ő ilyen Isten. De ha nem tenné is, ha nem így adná tudtunkra hatalmát, ha nem akadályozná meg megbetegedésünket, netán halálunkat, akkor is... Akkor is jobban szeretjük Őt, mint amennyire félünk a tüzes kemencétől!
Dániel barátainak hitvallása a mienk is lehet. Sok mindennel próbál sakkban tartani minket a világ, és sokszor próbálja elhitetni velünk e világ fejedelme, hogy az ő kezénél nincs erősebb, az ő hatalmánál nincs nagyobb, és ugyan ki az, aki e félelemben tartó kezek közül kiszabadíthatna minket? Milyen jó, hogy mi tudjuk a választ. Tudjuk, hogy van válasz: "a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani...". Jó ezzel a hittel nekiindulni a napoknak, az életnek, és persze a tüzes kemencéknek.