"Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint." (Lk 1,6)
Zakariás és Erzsébet legszimpatikusabb vonása számomra talán az, hogy annak ellenére voltak igazak, istenfélők és az Úr parancsolatai szerint élők, hogy sokáig nem születhetett gyermekük. Ma már szinte divat nem szülni, nem vállalni az anyai státusszal járó gondokat és felelősséget, de akkoriban a gyermektelenség megvetést és kérdéseket vont maga után.
A zsoltáríró által megfogalmazott áldáskívánás számunkra is tetszetős, szeretjük hallgatni és mondani: "Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden tervedet!" (Zsolt 20,5). De mi van akkor, ha nem hallgatja, ha nem adja meg a Mindenható, ami után annyira vágyakozunk, amit annyiszor kértünk? Hányan vannak, akik csalódottságukban süketnek és vaknak kiáltják ki az Istent!? Zakariás és Erzsébet nem ezt tette. Noha sokáig úgy tűnt, hogy gyermekáldás nélkül kell leélni életüket, ők továbbra is ragaszkodtak Isten parancsolataihoz, ők továbbra is igazak és feddhetetlenek voltak.
Szeretnék ilyen ember lenni, aki csalódásai közepette is ragaszkodik Istenhez és az ő parancsolataihoz valahogy úgy, ahogy egy másik zsoltárban olvassuk: "Ínség és nyomorúság ért engem, parancsolataid mégis gyönyörködtetnek" (Zsolt 119,145). Eme idősödő házaspár istenfélelme legyen példa számunkra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.