"Nem uralkodni, szolgálni akarok"

Lukács evangéliumának harmadik része rangok, címek, pozíciók felsorolásával kezdődik. Megtudjuk, hogy közvetlenül Jézus szolgálatba állása előtt Tibériusz volt a császár, Poncius Pilátus Júdea kormányzója, Heródes (Antipas) Galilea negyedes fejedelme, ennek testvére, Fülöp, Iturea és Trachonitis negyedes fejedelme volt, míg Lüzániás Abilénéé, Annás és Kajafás pedig főpapként funkcionáltak. 

Heródes betlehemi gyermekgyilkossága

Mennyi munka, törtetés, vagy akár ármánykodás volt egy-egy pozíció mögött! Tudjuk, hogy a hatalom szereplői a gyilkosságtól sem riadtak vissza, hogy megszerezzék, vagy megtartsák a hőn áhított rangot. Ennek tudható be például az edomita (Nagy) Heródes betlehemi mészárlása is, vagy az, hogy saját fiait is kivégeztette. Augustus császár megjegyzése találó: "Inkább lennék Heródes disznaja, mint a fia".
Uralkodni mindenáron!
"Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt" - írja a prédikátor (Préd 1,9). A hatalomért ma is ádáz csata dúl. Borzasztó látni-nézni, ahogy egyik ember a másikat áztatja, mocskolja, gyanúba keveri csak azért, hogy övé legyen a rang, hogy titulusa legyen, hogy mások fölé kerekedhessen. 
A napokban Szigeti Jenő (adventista teológus) egyik interjúját olvastam, melyben így emlékezett vissza egyik példaképe szavaira: "A másik példaképem az első elöljáróm az egyházban, Lenk Lajos volt, aki minden szolgálat kulcsára a rendszeres és hatékony munkára, az idő kihasználására tanított. Kezdő lelkész korunkban minden nap elmondatta velünk a jelszót: Nem uralkodni, szolgálni akarok" (Forrás: Pünkösd.ma 2011/6). Tibériusz, Pilátus, vagy Heródes előtt ismeretlen volt ez az elmélet. Ők uralkodni akartak - mégpedig mindenáron!
A hatalom nem old meg mindent
Miután Lukács bemutatta a palástot viselő nagyokat, a nép vezéreit, elöljáróit, elkezd írni valaki másról, aki teveszőrruhát viselt és mézet, meg rovarokat evett, aki teljesen más elvek mentén élte mindennapjait. Bemerítő János nem illett a felsorolt előkelőségek közé, mégis, később ezt mondja róla Jézus: "Bizony, mondom néktek: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál" (Mt 11,11).
De térjünk vissza az előkelőségekhez. Mire ment Heródes a trónnal, a hatalommal? És mit ért ez a hatalom a halála előtti napokban? Josephus Flavius történetíró így összegezte a király végnapjait: "Heródes betegsége egyébként egyre súlyosbodott: Isten nyilván most büntette őt gaztetteiért. Mert valami lassú tűz emésztette, de kívülről nem látszott meg rajta, miféle forróság emészti belső részeit. Ehhez járult, hogy mohón vágyott ételre, de sehogy sem tudott kielégülni. Továbbá súlyosbította betegségét, hogy belső részeiben daganatok keletkeztek, s különösen rettenetes fájdalmak kínozták beleit. Lábait, valamint alsótestét vizenyős, átlátszó folyadék duzzasztotta meg, nemi szervén gennyes daganat támadt, amelyben férgek keletkeztek. Ha a beteg fölült, fulladozni kezdett, és bűzös kilélegzése éppoly fájdalmat okozott neki, mint a nehéz belégzés. Végül majdnem minden részében görcsök gyötörték, amelynek hevessége szinte elviselhetetlen volt. A jövendőmondók, akik magyarázni próbálták ezeket a tüneteket, azon a véleményen voltak, hogy Isten kemény büntetéssel sújtja a királyt gonoszságáért, viszont maga Heródes, ámbár emberfölötti kínokat szenvedett, mégis remélte, hogy meggyógyul; orvosokat hívatott, és rendeléseiket a legpontosabban teljesítette, sőt átvitette magát a Jordánon, és meleg fürdőket vett Kallirhoéban; ennek a víznek egyéb kitűnő tulajdonságai mellett megvan az a sajátsága is, hogy iható; forrásainak vize a Holt-tengerbe ömlik. Mikor az orvosok úgy látták, hogy állapota némileg javult, olajjal megtöltött fürdőkádba ültették, de ebben majdnem meghalt. Mivel azonban szolgái éktelen kiáltozásba kezdtek, magához tért, de most már maga sem reménykedett többé gyógyulásában." Ha valaki irigyelte tőle trónját, nagyságát, szenvedéseit bizonyára nem kívánta, melyek ráadásul nem csak testét, hanem lelkét is emésztették. Hiába, a betegség és a halál a jogart és a bíborpalástot sem tiszteli.
Ne így legyen közöttetek
Heródes magatartásával szemben inkább kövessük azt a jézusi tanácsot, amit a Mester a hataloméhes, uralkodói jogok után áhítozó tanítványoknak mondott: "De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok" (Mt 20,25-27). Nem a rang, vagy a pozíció jelenti a legnagyobb problémát, hanem az, ha egyre feljebb haladva elfelejtjük, hogy legyünk bármilyen magasan is, az Isten mindig felettünk van. Bölcs, aki egyetért Lenk Lajos megállapításával: "Nem uralkodni, szolgálni akarok!" Így legyen!