Testvéri szeretet

"Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba..." (1Móz 37,22)

Az ember általában nem feltételez rosszat egy másik emberről, főleg nem akkor, ha a saját gyermekeiről van szó. Bizonyára Jákob is így volt ezzel. Ismerte fiai természetét, de arra a legrosszabb pillanataiban sem mert volna gondolni, hogy József iránti gyűlöletük halálos. 

A Biblia több olyan történetet is elmesél, melyben a szülők szinte vakká váltak, amikor nem ismerték fel saját gyermekük hiányosságait, vívódásait. Például Ádámnak és Évának nem tűnt fel, hogy Kain fiúk mit forgatott szívében, mint ahogy Lót sem ismerte lányai lefekvését és felkelését. Jákob is így járt. Sejthette, hogy fiai mit gondolnak Józsefről, de nem hitte, hogy a gondolatok valaha is tetté érnek. Ezzel az édesapai naivitással bocsátotta útnak fiát: "Menj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj. Azután számolj be nekem!" (37,14). Ha beleláthatott volna fiai szívébe, Józsefet nem merte volna útnak ereszteni.
Te, magamfajta ember...
Az élet legkegyetlenebb pillanatait éli át az, aki rájön, hogy nem a vadállat, vagy valamely ellenség, hanem saját testvére, hozzátartozója jelenti számára a legnagyobb veszélyt. Dávid így kesergett: "Nem az ellenség gyaláz engem, azt elszenvedném. Nem gyűlölőm hatalmaskodik rajtam, előle elrejtőzném. Hanem te, magamfajta ember, bizalmas jó barátom, akivel meghitt barátságban voltam; az Isten házába együtt jártunk a gyülekezet körében" (Zsolt 55,13-15).
Dobjuk kútba!
Mihelyst József megjelent a láthatáron, testvérei gyilkos tervet eszeltek ki. Megtehették, hiszen apjuk, kinek tekintélye miatt eddig nem támadhattak rá a tarka ruhásra, most távol volt. A hagyomány szerint Simeon és Lévi szorgalmazták a gyilkosságot. Ők hamar pontot akartak tenni az ügy végére. Rúben javaslata némi enyhítést jelentett, aki "csak" kútba dobatta azzal a szándékkal, hogy később jön és megmenti. Végül ez a "kegyes" javaslat nyer, így Józsefet kútba dobják. Sosem tudjuk meg, hogy Rúben vajon tényleg segített-e volna Józsefnek, az viszont megdöbbentő, hogy nyíltan senki nem állt ki mellette.
Majd megteszi más
A vérontás az ősi időktől kezdve utálatos dolog volt, főleg akkor, ha testvérekről volt szó. Talán épp Kain és Ábel története juthatott a fiúk eszébe, amikor Rúben ezt mondta: "Ne ontsatok vért!". Szót fogadtak, és úgy gondolhatták, hogy amit ők nem tesznek meg, majd megteszi helyettük a természet. Ezért vetették Józsefet egy kiszáradt kútba és várták, hogy a meleg, a szárazság, az éhség, vagy esetleg a kútban levő kígyók-skorpiók végezzenek Józseffel.
Ne ölj!
Amikor a Biblia azt mondja: "Ne ölj!", nem csak a vérontásra gondol. Jézus ezt mondta erről: "aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére" (Mt 5,22).
Vannak Simeon és Lévi lelkületű emberek, akik rárontanak ellenfeleikre, akik minden dühüket ráöntik a másikra, és ebből nem is csinálnak titkot. Vannak viszont olyanok is, akik ennél sokkal kifinomultabb gyilkolási technikákat használnak, akik "csak" kútba dobják a másikat és várják, hogy a halál megjelenjen, miközben ők a kút mellett "kenyereznek" (37,25).A Jézustól tanult szeretet nem ilyen. Viselkedjünk igaz testvérhez méltó módon és mutassuk be, hogy a szeretet: "nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat" (1Kor 13,5).