A hit csodákat szül

"...most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek." (Lk 1,20)

Hiszem azt, hogy képességeinket Istentől kaptuk ajándékba. Vagyis ha képesek vagyunk kiénekelni egy tiszta hangot, vagy ha valaki le tudja festeni amit megálmodott, az ajándék, amit értékelnünk kell.

Zakariás, a pap, sok mindenre képes lehetett, egy valami azonban meghaladta erejét: képtelen volt gyermeket nemzeni. Az Írás ugyan Erzsébetet jelöli meg a gyermektelenség okaként ("mert Erzsébet meddő volt"), de az idő előrehaladtával Zakariás megtermékenyítő képessége is halványodott, amit ő paphoz illő finomsággal tudtára is ad az angyalnak: "Hiszen én már öreg ember vagyok". 
Képes lett a képtelenre
Zakariás és Erzsébet nem mehetett el egy meddőségi centrumba, az orvostudomány nem tudott segíteni rajtuk. Egyet tehettek: felfedezték alkalmatlanságukat, a termékenységre való képesség hiányát és imádkoztak Istenhez, hogy tegyen csodát. Isten pedig meghallgatta a könyörgést. Gábriel ezt mondta Zakariásnak: "Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni" (Lk 1,13).
Erzsébet megtermékenyüléséhez is kellett a Szentlélek munkája, de - Jézus fogantatásának történetével ellentétben - itt a férj, Zakariás, nem lett kizárva a folyamatból. Isten képessé tette öreg szolgáját arra, hogy gyermeket nemzzen, Erzsébetet pedig arra, hogy gyermeket szüljön.
Ne kételkedj!
Van itt azonban még valami. Amikor Zakariás meghallotta az Isten üzenetét, szavakba öntötte hitetlenségét és emiatt egy másik képességét veszítette el; néma lett. Mondhatnánk, hogy az öreg papot utolérte Isten ítélete. Én inkább azt mondom, hogy a hitetlenkedés a legalapvetőbb képességeinket is porrá zúzhatja, míg a hit olyan dolgokra is képessé tehet, ami addig lehetetlennek tűnt. Ne kételkedjünk Isten szavában, és a belé vetett hit csodákat fog szülni!