Nézzünk a kút mélyére!

"Azután fogták, és beledobták a kútba. A kút üres volt, nem volt benne víz." (1Móz 37,24)

Egy kút értékét a benne levő víz adja. Ha a kút üres, vagy vize ihatatlan, a kút is értékét veszíti.

Józsefet egy üres, pontosabban víz nélküli kútba dobták. A zsidó hagyomány úgy gondolja, hogy víz ugyan nem, de kígyók, skorpiók lehettek a gödörben. Ez nem elképzelhetetlen, hiszen a környezetük hőmérsékletétől erősen függő állatok a nagy forróságban keresték a hűvös, árnyas helyeket. Egy kiszáradt kút bizony menedéket jelenthetett ezeknek a csúszómászóknak.
A kutat viszont nem a kígyók kedvéért ássák, hanem azért, hogy megteljen életadó vízzel. Mindazok, akik elméjüket, szívüket hiábavaló gondolatokkal töltik meg, a kígyóktól és skorpióktól nyüzsgő kiszáradt kúthoz hasonlítanak. A zsoltáríró azt az embert nevezi boldognak, aki az Úr törvényéről elmélkedik éjjel és nappal (Zsolt 1,2), vagyis, aki az Isten Igéjével tölti meg szívét-elméjét.
A mai világ a külső tulajdonságokat isteníti. A szépségiparnak, a celebeknek és egyre több hétköznapi embernek ma az a legfontosabb, hogy mit látnak mások, hogy nézünk ki. Nekem úgy tűnik, hogy egyre kevesebbeket érdekel a kút tartalma, pedig higgyük el, hogy ez a lényeg.
Legyünk telve vízzel, Isten életadó Igéjével és vigyázzunk, mert ha kiszáradna kutunk, a kígyók és skorpiók azonnal ott teremnek. Ez a veszély viszont elkerülhető, ha Isten Igéje forrássá lesz bennünk úgy, ahogy azt Jézus mondta a samáriai asszonynak: "...aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne" (Jn 4,14).