Mit is ünneplünk karácsonykor?

Bizonyos országokban úgy ünneplik a karácsonyt, hogy meg sem említik Jézus Krisztust, mert nem akarnak feszültséget gerjeszteni a különböző vallások hívei között. Ezért emlegetnek manapság a Christmas helyett Xmas-t, és Jézus Krisztus születésének ünnepe helyett fenyőünnepet, vagy szeretetünnepet, melyben nem az Isten, hanem az ember szeretetén, jótettein, szegényeket megetető könyörületén van a hangsúly.

Bármily meglepő is, a Biblia talán legvéresebb és legkegyetlenebb története karácsonyhoz kötődik: "Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudott a bölcsektől." (Mt 2,16) Heródes szörnyű cselekedete jó példája annak, hogy az ember még a legkegyetlenebb dolgoktól sem riad vissza, ha saját pozíciója, jövője, boldogulása forog kockán. Az uralkodót nem hatotta meg a betlehemi gyermekek ártatlansága, a jajveszékelő anyák könnyei, a megfogalmazott szitkok-átkok. Heródes véghezvitte szörnyű tervét, hogy trónja erős maradhasson. Három évtizeddel később ugyanez az indulat jelenik meg. Jézus ártatlanul - mint a betlehemi gyermekek - jelent meg bírái előtt, de az irigység keresztre juttatta. Hol volt ezekben a tettekben a szeretet? És hol van a szeretet ma, amikor be kellene fogadnunk a másikat, de nem megy, mert az a másik tényleg más, más mint mi, más a bőrszíne, a szaga, a felfogása?
Jut is, marad is
Persze tudunk mi jót is tenni. Enni adunk a szegénynek, felöltöztetjük a mezítelent és így tovább. De mindezeket csak erőnkhöz mérten tesszük! Mert megosztom én a kenyerem az éhezővel, de csak annyit adok, hogy nekem is bőven maradjon. Ugyanígy teszek a pénzemmel, az időmmel, a ruhámmal. Olyat még soha nem tettem, hogy mindenemet odaadtam volna valakinek. Ezért nem ünnepelhetem karácsonykor sem az ember, s benne a magam szeretetét, mert minden adakozásom csak azt erősíti, hogy magamat jobban szeretem a másiknál. Ugyanis a megszegett kenyér kisebb részét nyújtom át adományként, ügyelve arra, hogy nekem még így is bőven maradjon, annyi, aminek maradéka végül rám penészedik.
A valódi szeretet
Isten mindenét odaadta. A legdrágábbat ajándékozta nekünk Jézus Krisztusban. Aztán végignézte, hogy mi, a "szerető" ember hogy bánunk vele. Látta, amikor e "szeretettől" fűtve némelyek köveket ragadtak, hallotta, amint mások azt suttogták, hogy meg kellene ölni. Látta, hallotta, de nem avatkozott közbe. Ha megtette volna, ha Krisztus keresztre feszítésénél megjelenik az a 12 sereg angyalnál is több, ma nincs miről írnom. De ez a szerető Isten féken tartotta minden indulatát, hatalmát, hogy végérvényesen bebizonyítsa: Ő valóban maga a szeretet.
Krisztus a lényeg
Miért nem hiszünk neki? Miért kellene a fenyőt, vagy a mi jótetteinket középpontba állítani, amikor megjelent, közénk jött az Isten Fia, a testet öltött Szeretet? Ezen a szép ünnepen nem akarom elfelejteni a lényeget. Krisztust akarom ünnepelni, aki sorsközösséget vállalt velünk, aki bevégezte küldetését, aki még a kereszten függve sem az Isten haragját hívta le az égből, hanem a bűnösökért imádkozott. Őt ünneplem, mert ő maga a szeretet.