2011. május 16., hétfő

Aki mindent elért

A megalázott Nabukodonozor
A férfi, aki láthatóan mindent elért - így jellemzi az AFP francia hírügynökség Dominique Strauss-Kahnt, az IMF-vezérigazgatóját. A bajok egyébként ilyenkor szoktak jelentkezni, amikor az ember nyeregben érzi magát. Gondoljunk Nabukodonozorra. Saját magát látta visszatükröződni egész birodalmában. Számára minden épület, minden kő saját kezének erejéről, bölcsességéről tanúskodott. Mindent elért, de hirtelen mindent el is veszített.
Újabb példa Dávid esete. Izrael hős harcosa ő, aki már fiatal korában felhívja magára a figyelmet Góliát legyőzésével. Tudja, hogy a győzelem Istennek köszönhető. Egyik csata jön a másik után, de Dávid verhetetlen. Aztán Saul meghal, belőle pedig király lesz. Egy idő után emberei félteni kezdik, ezért arra kérik, ne menjen velük a csatákba, majd ők megharcolják a harcokat. Ekkor, a siker csúcsán, a gazdag, elismert király unalmában felmegy palotája tetejére. Ki tudja hány szűz lány volt az országban. Kedvére válogathatott volna közülük, vagy a főemberek leányai közül, de neki a másé kellett. Az Isten szíve szerinti ember most elfelejti Istent és parancsát, mely szerint: ne kívánd a te felebarátod feleségét... Aki eddig mindent elért amit kigondolt, most veszít. Paráználkodik, gyilkol, és ezzel elindul a lavina. Saját családjában gyilkosságok történnek, fia ellene fordul és kicsúszik kezei közül az irányítás. Mindenkinek vigyáznia kell, de akik magasan járnak, nekik még inkább. 
Dávid és a fürdőző Betsabé
Vasárnap Heródesről prédikáltam, akinek azt mondja Bemerítő János: nem szabad testvéred feleségével élned. Igen, vannak dolgok, amit egy király sem tehet meg, amit egy királynak sem szabad. Úgy fest, hogy Dominique Strauss-Kahn ezt nem tudta, mint ahogy Heródes sem. Sok ember él ma is úgy, mint a Korintusiak: mindent szabad nekem. Ez bukáshoz vezet. Tele van világunk ilyen bukott emberekkel. Ha igaz, amit az IMF vezérről mondanak, az komoly figyelmeztető jel a számunkra is. Egy ember, aki láthatóan mindent elért, nem volt elégedett. Neki még több kellett. Nem volt elég, hogy felesége és négy gyermeke van, gazdag, luxusszállodákban lakik, vezérigazgató, és hamarosan úgy mutatták volna be, mint a francia elnökválasztás egyik esélyes indulóját. Neki több kellett. Neki a másé kellett. Vajon mi elégedettek vagyunk? Olyan hamar zúgolódunk körülményeink, helyzetünk miatt. Olyan hamar elfelejtjük, hogy házastársunk, gyermekeink nekünk adott kincsek, kiket Isten bízott ránk, ezért hálát kell adni értük. Hány és hány olyan embert ismerek én magam is, akik örökké csak zúgnak a házastársuk miatt. Valaki egyszer azt mondta nekem: "A feleségemmel örökké csak a baj volt. Nem szerettem igazán. Aztán egy partin megismerkedtem az egyik munkatársam feleségével. Magamban úgy imádkoztam, hogy Istenem, bárcsak ő lehetne az én feleségem! Isten azzal büntetett, hogy meghallgatta a kérésemet." Ha Istennek fontos volt kimondania, hogy ne kívánd a másét, hogy tartsd tiszteletben az általa felállított határokat, és így a felebarátod köré vont határokat is, akkor ennek nyilván oka volt. Ha én lerontom felebarátom határait (5Móz 27,17), lehetőséget adok a Sátánnak arra, hogy ő is átlépje az én határaimat lopás, gyilkolás és pusztítás szándékával. Ellenkező esetben megáll a határnál, mert Isten védelme alatt állunk! Gondoljunk bele abba, hogy Jób esetében is mennyire szenved; nem tudott belépni Jób életébe, nem tudta átlépni a határait, mert Isten védelmezte: "Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, amije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön". Ebben a védelemben csak akkor részesülhetünk, ha nem kívánjuk a másét. Ha ezt elfeledve a szomszéd javaira fáj a fogam, a Sátán gondoskodni fog arról, hogy valaki az én javaimra vessen szemet!
Sajnálom Dominique Strauss-Kahnt. Sajnálom, mert többet veszített annál, mint amiről a média hírt tud adni. Legfőképpen akkor fogom sajnálni, ha ez a megalázott állapot sem téríti észhez és Nabukodonozorként a nyomorból nem tekint fel az égre és nem tart bűnbánatot. Viszont ha megalázza magát Isten és emberek előtt, még ő is elmondhatja ezt az őszinte imát: "Jó nekem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet." (Zsolt 119,71)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Összes oldalmegjelenítés