Miután Jákob megkapta az apai áldást, Ézsau haragja miatt elmenekült otthonról. Édesanyja testvéréhez, Lábánhoz ment, akinél összesen húsz évet szolgált; tizennégy évet Leáért és Ráhelért, hat évet pedig az állatokért. Az utolsó hónapok feszültségben teltek. Jákobot azzal vádolták, hogy meglopta Lábánt, Jákob pedig azért volt panaszos szívű, mert Lábán tízszer is megváltoztatta a bérét. Végül Jákob titokban hagyta ott apósáékat. Amikor Lábán megtudta a szökést, veje után sietett.
A találkozás tele volt indulatokkal. Mindkét fél felhozta a maga sérelmeit, bánatát. Ez számunkra is követendő példa lehet. Nem attól lesz valakivel szemben szeretetteljes a kapcsolatom, ha nem mondom el, hogy mit érzek, gondolok róla. Láttam olyan házasságokat, melyek látszólag jól működtek. A felek soha nem vitatkoztak, soha nem volt nézetkülönbségük. Először nagyon irigyeltem az ilyen embereket, mert bizony be kell vallanom, hogy nem mindig értettem-értek egyet feleségemmel, és - bármily meglepő - ő sem mindig osztja az én véleményem. Aztán rájöttem ezen békés kapcsolatok titkára: valaki mindig nyelt. A házasfelek közül az egyik - a békesség kedvéért - mindig a nyelvére harapott, hallgatott, tűrt. Mintha minden kényes pontnál ezt mondta volna: legyen meg a te (házastárs) akaratod. Ez nem egészséges. Nem helyénvaló, hogy az egyik fél úrrá, a másik szolgává válik egy kapcsolatban. Ezért tartom fontosnak, hogy mindkét fél el merje mondani (persze megfelelő hangnemben) azt, ami őt bántja, ami a másik viselkedésében nem tetszett. Jákob és Lábán is így tett. De tettek még valamit.
Felállítottak egy emlékoszlopot azzal a figyelmeztetéssel, hogy: "Tanú ez a kőrakás és tanú ez a szent oszlop, hogy sem én nem megyek át e kőrakás mellett tehozzád, sem te nem jössz át e kőrakás és e szent oszlop mellett énhozzám rossz szándékkal." (1Móz 31,52). Több ilyen kőrakásra lenne szükségünk. Több olyan emlékoszlopra, mely arra emlékeztet minket, hogy noha megvan a véleményem a másikról, noha nem értek vele mindenben egyet, de mégiscsak az apósom, vejem ő, ezért nem közeledem felé rossz szándékkal. Fontos megjegyezni, hogy az emlékoszlop nem kerítés! Nem az a célja, hogy megakadályozza a közeledést. Tehát meglátogathatta Lábán Jákobot és fordítva, csak nem rossz szándékkal. Van esetleg valaki, aki ellen emlékoszlop helyett kőkerítést emeltünk? Akit évek óta nem láttunk, mert fenntartásaink, rossz érzéseink vannak vele kapcsolatban? Egy após, anyós, meny vagy vő? Talán itt az ideje, hogy elbontsuk az ilyen kőakadályokat, és a helyükre emlékoszlopokat állítsunk, melyek a hűségre, a szeretetre, egymás tiszteletére és az elfogadásra emlékeztetnek bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.