Ez az asszony úgy gondolkodott, mint sokan mások, akik futnak valami elől, de célok nélkül. Vannak, akik így menekülnek el házastársuktól, családjuktól. Csak azt tudják, hogy menni akarnak, mert a férj-feleség gonosz, megcsalt, hazudott, kegyetlen... Aztán a nagy menekülés után jönnek az újabb bajok, a puszta, a keserűség és újabb menekülések, hiszen a pusztának is megvannak a maga rettenetei. Érdemes megkérdezni egy-egy hajléktalantól, vagy szenvedélybetegtől, hogy "honnan jössz és hová mész", vagyis hogy jutott el jelenlegi állapotáig. Sokat tanulhatunk ezekből a szomorú élettörténetekből, melyek arról beszélnek, hogy a menekülés tragédiával is végződhet. Vajon van esély arra, hogy abbamaradjon ez az őrült és cél nélküli rohanás?
Az angyal nem száll vitába Hágárral, és ezzel gyakorlatilag elismeri szavai helytállóságát, vagyis azt, hogy Sára valóban kegyetlenül bánt vele. Éppen ezért megdöbbentő, amit ezután mond: "Térj meg a te asszonyodhoz és alázd meg magad az ő kezei alatt" (16,9). Sok ember itt szokott megakadni. Mert azt még csak-csak elfogadnánk, ha az angyal olyasmit mondana, hogy "várj itt a pusztában, amíg a másik megalázza magát". Na de hogy én alázkodjak meg!? Pedig az angyal szavainak létjogosultságát az Újszövetség is számos helyen alátámasztja. Csak egy példa. Jézus erre hívja fel figyelmünket: tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok. Ez a szelíd és alázatos szív mutatkozik meg szenvedéseiben, amikor gúnyolják, köpködik, megverik és megfeszítik, de ő nem vág vissza, hanem imádkozik az őt kínzókért. Kérhetett volna angyalokat, lesújthatott volna isteni erejével, vagy (gondolva a tanítványok egy korábbi heveskedésére) Illéshez hasonlóan tüzet hozhatott volna le az égből, hogy megeméssze az őt megfeszítőket, de nem teszi. Ebben látom Isten legnagyobb csodáját, vagyis abban, amikor kit tudja formálni bennünk, hogy noha megtehetnénk, visszavághatnánk, gyűlölhetnénk, de nem tesszük; a másiknak kellene megváltoznia, de mi alázzuk meg magunkat.
Elismerem, hogy nem könnyű Hágárnak lenni. Elismerem, hogy a futás megoldásnak tűnhet még akkor is, ha a pusztába vezet az út, és azt is elismerem, hogy lélektörő és szívgyötrő állapot olyan családban ébredni és feküdni, ahol valaki hivatásának tekinti a mi tönkretételünket. Elismerem, de hiszek a Biblia szavainak igazságában. Hiszem, hogy aki megalázza magát, azt Isten magasztalja fel és azt is hiszem, hogy ehhez az ön megalázáshoz Isten tud erőt adni. Talán nekünk is vannak menekülő útjaink, olyan utak, ahol a düh, az igazságérzet, vagy egy jobb jövő utáni vágy hajt minket. Érdemes megvizsgálni céljainkat, és talán nincs késő ahhoz, hogy ha kell, magunkat megalázva megforduljunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.