Mit hoztunk otthonról?

Az 1Mózes 16,2-ben olvasom:

Hágár és Izmáel

"Monda azért Szárai Ábrámnak: Ímé az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szüljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán az által megépülök; és engedett Ábrám a Szárai szavának."

Szinte felfoghatatlan számunkra ez a gondolkodásmód. Egy feleség, aki nem képes gyermeket szülni, arra kéri a férjét, hogy más nőnek nemzzen gyermeket. De ne ítéljünk elhamarkodottan. Sára - pontosabban ekkor még csak Szárai - nem ismerhette a Biblia kijelentését, mely szerint: "Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté." Viszont ismerte a szokásjogot. Otthon, Babilóniában az volt a szokás, hogy ha egy feleség nem tudott gyermeket adni férjének, a férj mellékfeleséget vehetett, akinek a születendő gyermekeit adoptálhatta. Egy szokás, amit Szárai magával hozott otthonról. Egy szokás, mely miatt mind a mai napig háborúság van. Egy szokás, mely gyakorlatilag mindenkinek az életét megkeserítette. Nekünk milyen szokásaink vannak? Mit hoztunk otthonról és a gyermekeink mit visznek itthonról? Vajon van bennünk annyi készség és akarat, hogy szokásainkat hozzáigazítsuk Isten kijelentéseihez? Érdemes ezeken elgondolkodni.