Mi is blogolunk

A korral haladni kell - szokták mondani. Hát haladjunk. Talán itt az ideje, hogy én is megpróbálkozzam az internetes naplóírással. Az ehhez szükséges témákat majd szállítják a gyerekek, kikből négy is van. A legnagyobbat Jonatánnak hívjuk, és hallgat is a nevére. 2000 szeptemberében született, jelenleg negyedik osztályos. Nem tudom, hogy az eddig eltelt 10 évében ő alakult többet, vagy mi. Egyszer majd megvitatjuk vele ezt a kérdést.
A második gyerek is fiú. Neve Filemon, ami azt jelenti: kedves. És valóban... Kicsit laza, ahogy mondani szokták, de mindent megteszünk azért, hogy szorítsunk rajta egy kicsit. Őszintén megvallva a beállításokon még dolgozni kell, ráadásul még csak most jön a java, ugyanis jelenleg 8 éves.
A fiúk után jöttek a lányok, először Naomi. Középső csoportos egy keresztény óvodában. Mosolya csábító, de azért próbálok ellenállni.
A legkisebbet Bítiának neveztük. Általában vissza szoktak kérdezni az emberek, amikor a nevét mondjuk. Hogy miért ez lett a neve? Több oka is van. Mindegyik gyereknév kiválasztásakor fontosnak tartottuk megnézni, hogy mit is jelentenek. Bítia azt jelenti: Isten lánya. Igyekszünk gyermekeinket istenfélő módon nevelni és örülünk, ha ez a nevükben is megjelenik.
Nem írtam még feleségemről, Zsanettről, pedig talán őt kellett volna először megemlíteni. 1998 óta vagyunk házasok. Egy csodálatra méltó, mosolygós, meleg szívű asszony, aki családi életünkhöz olyan alapot biztosít, melyre lehet építeni. Örülök, hogy mellettem áll, és annak is, hogy mellette állhatok.
Egyébként lelkész vagyok, immár 13. éve. Szolgálatunkat Kanadában kezdtük, most Várpalotán (Inota) vagyunk. A keresztény értékek és az azokhoz való ragaszkodás rendkívül fontos a számunkra. A Bibliát életünk olyan alapjának tartjuk, mely nélkül - véleményünk szerint - nem lehet boldog, kiegyensúlyozott és tartalmas életet élni. Azt hiszem, hogy a jövőbeli bejegyzéseimben sokszor előjönnek majd olyan meglátások, érvelések, melyek híven tükrözni fogják ebbéli látásomat.