Mivel töltjük az időnket?

"2009 óta negyven százalékkal nőtt a gyermekek által elkövetett öngyilkosságok száma Magyarországon. Az előző esztendőben ötven fiatalkorú vetett véget az életének, ám az effajta gondolatokkal több ezren foglalkoznak aktívan" – írja a mindennapi.hu. A hónap elején Nádudvaron lett öngyilkos egy 11 éves fiú. Márciusban egy nyolcadik osztályos lány akasztotta fel magát, miután megvádolták egy pulóver ellopásával. Néhány hónappal ezt megelőzően Várpalota is gyászba borult; egy rendezett körülmények között élő nyolcadik osztályos gyermek végzett önmagával.
"Noha pontos adataink nincsenek, a szakemberek becslése szerint egy esztendőben legalább félezer öngyilkossági kísérletet hajtanak végre 18 év alattiak, és ez a rémisztő szám várhatóan tovább növekszik. A negatív folyamat hátterében több tényező áll, ám a legfontosabb a közösségek szétbomlása, és ezzel párhuzamban az öngyilkosságra buzdító internetes közösségi oldalak térhódítása."
A statisztikák szerint valamikor októberben hétmilliárdra nő bolygónk lakossága. Egyre fogy a lakható terület; szántóföldek, egykori erdők épülnek be, toronyházak telnek meg lakókkal, mégis egyedül vagyunk. Eddig a nyugdíjasok panaszkodtak, hogy nincs aki ajtót nyisson rájuk, mert gyermekeik, unokáik túl elfoglaltak. Most pedig itt vannak a tinik. Felszereltük őket mobilokkal, megtanulták használni a számítógépet és az internetet, megkapják a Nike cipőt meg a legújabb technikai kütyüket, csak minket nem kapnak meg. Túl elfoglaltak vagyunk. Már a legapróbbaknak is azt mondjuk, hogy: ülj le a tévé elé, most nem érek rá. És odaülnek. Ma egy átlagos tini napi 5-8 órát tölt különböző képernyők előtt. Ezalatt megkapják a szexuális "felvilágosítást", egy csomó erőszakot, de akár bombaszakértővé is képezhetik magukat, mert nem érünk rá. Nem tudjuk, hogy mi lakik bennük. Csak akkor kapjuk fel a fejünket, ha szembesülünk önpusztításukkal.
Egy átlagos brit apa hétköznap napi 43 perc minőségi időt tölt gyermekével. A helyzet nálunk sem jobb, sőt! Magyarországon csak hét percet szán egy apa a gyerekére. Mit várunk hét perctől? Mire lehet megtanítani ennyi idő alatt egy gyereket? Pedig lenne mit tanítani, nekik pedig lenne mit tanulni, még ha úgy is gondoljuk - hamisan -, hogy mindent tudnak. Mégis, elsősorban nem tudásra, információkra van szükségük, hanem közösségre, élő és működő kapcsolatokra, valóságos szeretetre. Remélem, hogy családjainkban mindezt meg is kapják.